Boldi síelni tanul

A hétvégét Boldival az eplényi Nordica síarénában töltöttük. Eplény Veszprémtől 6 km, a falu fölött van egy pici domb, amit hóágyúkkal és felvonókkal tettek síelésre alkalmassá. Mi éppen a szezon végét csíptük meg, a 8-10 fok nem tett jót a hónak, de ahhoz hogy Bobek életében először álljon sílécre, éppen jó volt.

Boldi határozott tiltakozása ellenére nem mentünk rögtön a csákányos felvonóval a dombtetőre, hanem a bébipályán kezdtünk. (Vicces, hogy a bébipálya egyik oldalát egy kisebb szakadék szegélyezi, patakkal...)

Boldi rögtön kijelentette, hogy én csak ne akarjam neki megmondani, hogy mit csináljon, mert ő tud síelni. Azzal elindult lefele. Hála a koris rutinjának a súlya végig elöl volt, így simán leért a pálya aljára.

Nem szaporítom a szót: 1 órával a felcsatolás után magabiztosan jött fel a bébifelvonóval, lefele menet meg tudatosan fordult jobbra-balra, sőt még meg is tudott állni, így aztán indulhattunk a csákányossal a dombtetőre.

A felvonózás is sima volt, leszámítva a combizmaim renyheségéből adódó fájdalmakat. Amikor túl voltunk az első fél perc izgalmán, hogy fog-e menni egyátalán a feljutás, Bobi lazán odavetette:
- Apa, mehetsz, innentől egyedül liftezek tovább...

Mikor jöttünk lefele a dombról én nagyon be voltam tojva, hogy leérünk-e két darabban, de Bobek továbbra is hangosan osztotta az észt, és viszonylag simán lejött. Volt persze fikkasztás, de sose hisztizett, hanem fölállt és ment tovább.

Csináltam videófelvételt is, nehogy az legyen, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de vigyázat hosszú lett. Az eleje a bébipályán, a vége meg a piros pályán készült. Ráadásul van egy kis Blair witch projekt beütése a kézikamerázástól. Boldi első sínapját végül 7 percesre sikerült megvágnom, és igazán csak azért pakoltam ide ki, mert nekünk fontos emlék, de kikérdezni csak a családtagoktól fogom...