Kukacmozgás

Sokszor rácsodálkozom a fiúknál arra, hogy mennyire más az egyik napjuk, mint a másik. Hogy ami már hetek óta érlelődhet a fejükben, idegrendszerükben, az egyszer csak testet ölt, megmutatkozik, és mi hirtelen hatalmas fejlődési ugrásoknak lehetünk szemtanui, mit sem sejtve a hosszadalmas "háttérmunkálatokról". Berci tegnapról mára megkisemberesedett. Tegnap még csak egy nézelődő, néha a tárgyak után nyúló csecsemő feküdt a játszószőnyegén, mára ráunt a mozira, és nekiindult a világnak, persze még csak a maga kukac módján, és pusztán egy métert habzsolt be a végtelenből, azt is elég lassú iramban.

Tegnap az elé rakott játékokkal pusztán matatott, sokszor csak nézte őket, néha beszélgetni próbált velük. Ma küzd a vágyott tárgyért, forgatja a kereket, magához húz, nem ereszt, nyállal eláraszt.

Újabb meztelen csiga a lakásban!

A harmadik bravúr, amivel tegnapról mára virradóan előrukkolt az, hogy a félig fekvő helyzetű hintájában ülésbe húzza magát, és úgy játszik.

Kérem szépen, csak ámulok és bámulok!!!!