Reggel Boldival és Áronnal lementünk a Millenáris Parkba, hogy közben Anya nyugodtan tudjon ebédet csinálni. Sokan nem voltak, de Vera vezetésével jól imitálták, hogy Tündérországban sütnek, főznek, sétálnak. A főzés topichoz Áron is hozzátette a magáét, mikor a főnéni kérdezte, hogy na mit tegyünk még a levesbe, akkor Áron megfellebbezhetetlenül közölte, hogy cukrot. Aztán Boldi is tett javaslatot, miszerint a kenyérbe kell vaníliarúd is, de ez nem számított hibának, mert tündérkenyeret sütöttek és abba az kell, amit szeretnek.
Én meg csak lógattam a lábamat, mert Bobek nagyon helyesen pesztrálta Áront, kézen fogta, vonszolta ide-oda, csak néha kellett rászólni, mikor nem vette észre, hogy Árcsit már nem a lábain húzza, hanem az oldalán.
Közben volt idő a többi szülőt is megnézni: a szombat délelőtti program rendszerint az apukák elfekvője: Eriggy valahova, ne legyél láb alatt. Vidd el a gyereket is!
És az apukák bárgyú mosollyal a fejükön viszik a gyereket a legközelebbi foglalkoztatóba, és titkon még élvezik is az egészet.
Na elkalandoztam. Pont hazaértünk ebédre: sült csirkecomb, rizs, uborka, Marinál paprika. Ez a verhetetlen combo mindig elégedett csöndet teremt az asztalnál. A nagy nyugalmat most megzavarta kicsit, hogy felváltva egyesével kiájultak az álmosságtól a gyerekek az asztaltól, de ezt mindig jelezték előre egy teli pohár víz felborításával.
Délután visszamentünk a Kaláka koncertre, ami szokás szerint nagyon jó volt, leszámítva a mellettem ülő anyukát, aki hangosan visítva örült minden egyes bekonferált számnak, megelőzve a teremben mindenkit, és még félhangosan énekelte is az összes számot, így alig hallottam a saját szólamomat.
Koncert után Bobeket lepasszoltam a Zöldkőbe, mert a nagyszülők vitték A dzsungel könyvére, a rest of Boldi meg ment az Ikeába vacsizni, meg a lehányt(és emiatt kimaródott- Dóri megjegyzése, nehogymá azt higgyék, hogy nem mostuk ki, majd leszakadt a mosógép dobja) szőnyeg helyett újat venni.
Most nyugi van, folyik a konyak, megy a mosogatógép és bódottság van.
Na elkalandoztam. Pont hazaértünk ebédre: sült csirkecomb, rizs, uborka, Marinál paprika. Ez a verhetetlen combo mindig elégedett csöndet teremt az asztalnál. A nagy nyugalmat most megzavarta kicsit, hogy felváltva egyesével kiájultak az álmosságtól a gyerekek az asztaltól, de ezt mindig jelezték előre egy teli pohár víz felborításával.
Délután visszamentünk a Kaláka koncertre, ami szokás szerint nagyon jó volt, leszámítva a mellettem ülő anyukát, aki hangosan visítva örült minden egyes bekonferált számnak, megelőzve a teremben mindenkit, és még félhangosan énekelte is az összes számot, így alig hallottam a saját szólamomat.
Koncert után Bobeket lepasszoltam a Zöldkőbe, mert a nagyszülők vitték A dzsungel könyvére, a rest of Boldi meg ment az Ikeába vacsizni, meg a lehányt(és emiatt kimaródott- Dóri megjegyzése, nehogymá azt higgyék, hogy nem mostuk ki, majd leszakadt a mosógép dobja) szőnyeg helyett újat venni.
Most nyugi van, folyik a konyak, megy a mosogatógép és bódottság van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése