Miklós-napi retrospektív

Először is szervezni kellett Mikulást.Idén ez közel kétméteresre sikeredett és Máté névre hallgatott. Ennek örömére délelőtt Cili a suliban mindenkinek elújságolta, hogy ő a Télapó mamája és persze sokan értetlenkedtek, jogosan.

Tüdő Gyula és a gyerekek már napok óta nem tudtak kimenni a lakásból és ezért az utolsó pár óra elég hektikusra sikeredett. Csak annyit mondok el ebből, hogy többször elhangzott a "rohadt Mikulás" jelzős szerkezet illetve kb. tízszer az, hogy "utoljára mondom". Az tán tizenegyedszer is.

Végül azért Áron és Bobek kipucolta a csizmáját, nekünk is sikerült rendet tenni, befutott Namu és Nagyvadász is, és időközben beslisszolt Máté is, hogy az átöltözés után már mint megfáradt Mikulás erszkedjen alá.

Az egész bohóckodásban a legjobb öt perc jön, ahogy Boldi áll a Mikulás előtt, halálos zavarban, sodorgatná a szoknyáját, ha volna neki, és néz Dórira, hogy "Segíts a versben!".
Áron persze most se jön zavarba, "szia Bácsi!" szortyog ki a cumi mögül és próbálja lenyúlni produkció nélkül az ajándékokat.

De azért volt végül éneklés, szavalás, és persze Máté is zavarban volt egy kicsit, így az előre összeírt intelmek és dicséretek nagyrésze Dóri interpretációjában valósult meg:
- Képzeld Mikulás a Boldi tud számolni is! Boldi, mennyi 6+6?
-10
- Neeem. Na mennyi 4+3?
-8
- Na jó most zavarban van...

Végül boldog befejezést nyert az este, a gyerekeket elárasztottuk Mikulás csomagokkal, benne nagyrészt gyümölcsökkel, persze a kisrészt is túl nagy mennyiségű csokit jelent, úgyhogy ezeket majd áldozatkészen magunkhoz vesszük Dórival. A kötelező virgácstól kicsit megszeppentek a fiúk úgy 10 másodpercre.
A kavarodást kihasználva Máté lelépett, kapott egy üveg Staroprament a dugikészletből, a csokit meg hátrahagyta a Mikulás mamájának. A gyerekek az ablakból néztek utána és Bobek határozottan látta a rénszarvas-szán húzta csíkot.