Rétes

Ma délután a munkából sietve kapkodtam össze családomat, hogy csak egy 20 percet késsünk a fél4-4 közötti érkezésből, persze az intervallum későbbi végéhez képest.

Petiéknél Áron és Magdi is fagyással múlatta az első fél órát, de aztán csatlakoztak Boldihoz, aki módszeresen szedegette ki az összes játékot Magdi dobozaiból. Anikó fantasztikus rétest sütött, mákos-almás-diósat, amiből mindenféle mondvacsinált okokra hivatkozva nem adtunk a gyerekeknek, így én is megspóroltam az itthoni vacsorát. Közben megbeszéltük azt is, hogy rétest mindenki előregyártott réteslapból csinál, én még csak nem is ismerek olyat, aki kézzel "húzza" a rétestésztát. (Már ez a húzza is ilyen szakszó). Az én nagymamám annak idején mindig túrós és almásrétest sütött, de mindig csinált egy csík pirospaprikásat is, de ennek ízéről nem tudok beszámolni, lévén még ifjú voltam és bohó, ezért hasonlóan az olivabogyóhoz, a pálpusztaihoz, a paprikásrétesről is kóstolás nélkül meg tudtam állapítani, hogy rossz...Na de vissza a vendégséghez.

Magdi is egyre jobban feloldódott, vágta a grimaszokat, de azért kézbe-ölbe nem hagyta magát venni. Azt hiszem úgy volt a két nagyobbik rosszcsonttal, mintha moziban lett volna: elnézte, hogy azok mit művelnek, de nem avatkozott bele.

Petivel megbeszéltük a pénzügyi válságot (nem oldottuk meg), valamint ismét rávilágítottunk arra, hogy jobban értünk a zenéhez, mint a lányok, majd a Varga család kisvártatva hazaindult.