Közös nevező

Boldi ma a korcsolya után nem ment vissza az oviba, hanem hazajött, mert felütötte a fejét valami köhögős vírus, hogy a hányósról ne is beszéljek, és az oviból marékszámra küldik haza a gyerekeket. Kicsit fóbiás lettem a tavalyi egész ősszel-télen-tavasszal tartó családi vírus ping-pongtól, így Boldit felmentettem a közös ebéd és alvás alól, cserébe elmentünk játszóterezni, ahol az én drágaságaim égedelem rosszul viselkedtek. Tudom, egy játszótéren az "ereszd el a hajam feeling" megengedhető, de ez a mai kicsit sok volt... Áron csak úgy odamegy (az általában nála jóval nagyobb) gyerekekhez, és taszajt rajtuk egy jókorát, vagy letépi a fejükről a satyakot, mire azok

• (a) bambán állnak, miközben Áron ördögi kacaja felharsan,
• (b) rohannak árulkodni,
• (c) felveszik a sapkájukat és békésen továbbállnak,
• (d) elkezdenek bömbölni.

Én meg titkon várom, hogy legyen egy erősebb, aki visszakézből... De csak nem jön az én titkos szövetségesem...

Boldinál a hazaindulás körül szakadt el a cérna, és utcaközepén fetrengős hisztivé burjánzott a történet, miközben Berci üvöltött a babakocsiban, csakúgy mint a nagy lökdösődésekben igencsak megfáradt Áronom. Ilyenkor látom a játszótéri anyukák szemében a kárörvendést, vagy az "ez meg hogy neveli a kölkeit" empatikus pillantást...

Szóval az ilyen megpróbáltatások közepette libbenek oda az ember mellé az egy gyerekes anyukák, akik megjegyzik, hogy azért vannak a kis korkülönbségnek pozitív oldalai is, pl. otthon milyen jól eljátszhatnak együtt...

Igen-igen tény és való, hogy itthon egész jól lefoglalják egymást, bár Boldin mostanában látom, hogy sokszor keresztbetesz (pl. lábát) Áronnak, aki zokon is veszi mindezt, és hangot ad (de még milyet) az őt ért sérelmeknek. Gyorsan hozzátenném, hogy a "szegény kistesó" duma nálunk azért nem állja meg a helyét, mivel Áronom dolgozik is keményen ezekért a gáncsokért...

Nem is olyan egyszerű ez a közös játék! Boldi kitartóan játszik legtöbbször társasjátékokkal, autókkal, labdával, vonattal, épít, ill. szereti a gondolkodtató feladatokat. Áron semminél sem horgonyoz le 2 percnél tovább, elég fárasztó (fizikailag is) vele játszani, rohangászunk a lakásban, mindent szétpakkolunk, elrontunk (és itt gyakran esnek áldozatul Boldi kedvencei, kilóméteres autósorai, sínrendszere...). A könyveket "végigpörgeti", sokszor tépi, kapcsolgatja a villanyt, "megnyomáz" mindent, ami gombszerű, és mászik amire csak lehet...

Tegnap végre előkerült egy olyan játék, amivel mindketten eljátszottak vagy fél órán keresztül. A kalapdobálós sikerre való tekintettel ma is elővettem, amiből ismételten 30 perces közös játék kerekedett. Ez a "közös nevező" egy golyópálya, amit kicsi, nagyon jópofa elemekből lehet összevariálni (nem is olyan könnyű), aztán cumi a szájba (különben a pelusból kell kipiszkálni az ezüst gömböket), golyókat megszámlálom, és indulhat a buli!