Igen-igen és egy nagy buli!

"hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én, ha bakker

nem áll rendelkezésre több mint 160 karakter"

Varró Dániel

Szombaton Dani is kimondta azt a bizonyos boldogítót. Az esküvő előtt kb. 3 nappal már csak arra tudtam gondolni, hogy-hogy fogom logisztikailag kivitelezni, hogy 3 gyerekkel ott legyünk, időben érkezzünk, teli hassal, üres pelussal, kialudva...

Mindezt nehezítendő örök segítőink távol Afrikában...

Nem részletezném, de szombat reggel 6tól délután 4ig félórás idősávokba beosztottam a napot, tudtam, hogy mindennek klappolnia kell! És klappolt is, bár Nóri S.O.S. segítsége nélkül, VP még most is a ruhám hátsó szalagjaival küszködne...

A polgári szertartáson minden papírforma szerint zajlott, "igen-igen". A helyszín a Történeti Múzeum, pont mint nálunk anno, csak egy emelettel feljebb, a Gótikus Lovagterem helyett egy tágasabban. Én legalább olyan büszkén vonultam végig a termen kis családommal, mint Emese Dani oldalán. Lubickoltam a gyermekeimet dicsérő tekintetekben, a régi ismerősök, barátok döbbenetében, hogy "neked már 3???", "jé, itt egy szakajtónyi gyerek"....

Áron szegénykém a babakocsiban élvezte végig az amúgy (nagyon helyesen) nem elnyújtott ceremóniát, mivel aggódtam, amikor megláttam az asztalon felsorakoztatott 200 üvegpoharat... Ha valaki, hát az én kicsi Oborzilom biztos megtalálta volna a módját, hogy nagyobb feltűnést keltsen, mint maguk Daniék.

Berci és Boldi is nagyon helyesen viselkedtek.

Este Kriszti tett baráti szeretetéről tanubizonyságot, mikor bevállalta a bébicsősz szerepet. Most először hagytam Namun kívül másra a fiúkat, akik ezt cseppet sem bánták. Reggel, mikor újságoltam Boldinak, hogy este Apával esküvői vacsira megyünk, és Kriszti fog rá vigyázni, ő rögtön rávágta, hogy "az jó, mert nagyon szeretem a Krisztit!".

Induláskor amolyan első randi előtti pánikban voltam, de igazából alig vártam, hogy "kiszabaduljunk egy kicsit". Úgy érzem, ez 4,5 év után (bár ezalatt eljutottam egyszer Helgáék esküvőjére, egyszer moziba, kétszer színházba) jogos vágy.

Tudtam, hogy szűkös az időm (két szoptatás közti 3 óra), úgyhogy belehúztunk a buliba, és a vacsi helyett inkább rég nem látott barátokra és a táncra összpontosítottunk!

Olyan de olyan jól éreztem magamat.... Megfogadtam, hogy havonta-két havonta egyszer elviszem VP-t egy "ereszd el a hajam" estére... (ill. elvitetem magam)

Nosztalgikus érzés volt kicsit másnaposan, fájó-hólyagos lábakkal ébredni vasárnap reggel.....

Dani és Emese, kívánom, hogy a közeljövőben érezzetek hasonlóképp!!!! (Szóval szép családot, sok-sok gyereket!)