Mindig meglepődöm, újra és újra! Nem jó szó a "meglepődés", inkább elérzékenyülök, hálát érzek, büszkeséget, nyugalmat, szeretet. Boldi a világ leggyengédebb kiskakasa. Kedves Áronnal, pátyolgatja, sőt, ha érzi, hogy az anyukájának éppen "egy kicsit sok" Árcsiból, felmentőseregként hívja játszani a kisöcsit, hihetetlen kedves hangon csalogatja könyvet nézegetni, tornyot építeni, autózni. "Árcsi! Lenne kedved velem építeni egy tornyot? Mondjuk 15 emeleteset."
Bercihez is tündéri! A minap hajnalban kiosontam pisilni, és közben hallottam, hogy Berci ébredezik, sírdogál. Mire visszaértem a hálószobába, Boldi pizsiben, még csukott szemmel ott csücsült a bölcső mellett és énekelgetett Bercinek, miközben ringatta, nyugtatta.
Hétvégén, mikor Nagyvadászék elvitték Bobekot, mindenki mosolyogva kérdezte, hogy "hát ugye most könnyebb csak kettővel???". A válaszom: nem! Boldi az én segítségem, persze azért még megesik, hogy én segítek neki... 
2 megjegyzés:
Nagy dolog ez, jó, hogy ilyen jó testvérek, és Boldi így szereti a két kisöccsét!
Szilvi
Fantasztikusak a Fiúk! Boldi eszméletlen kedves!
Imádom Őket!!!
Megjegyzés küldése