Boldogult gyerekmentes korunkban viszonylag rendszeresen fordultunk meg Dórival pizzériában. Nekem különösen jó volt, mert a sajátomon kívül biztosan számíthattam Dóri adagjának felére is.Mióta gyerekek vannak, azóta inkább házhoz rendeljük a pizzát, Bobek nagy örömére, aki fizetni szokott. Egy-egy céggel addig tart a kapcsolat, míg nem történik meg valami gikszer.Olyankor aztán egy darabig no pizza, majd ha már nagyon vágyunk rá, akkor új cég.
Így szakítottunk az Avantival két éve, miután egy besameles után az egész család a fajanszot ölelgette. Egy év múlva - balgán - ismét bizalmat szavaztunk nekik, de akkor meg nyers pizzát kaptunk szénfekete talppal. Máig rejtély előttem, hogy csinálták...
A következő az Al Capone volt. Általában jó tészta, gazdag feltét volt a jellemző, de egy alkalommal túl gazdag volt, mert egy légy koma is ott figyelt kisütve a kukoricák közt. Na azóta nem nagyon erőltetem a családi pizzázást.
Ma feljövet a postaládában volt 2 pizzás lap, na, gondolom megnézzük, hátha.
Boldi meglátta a lapot és azt mondta
- Nézd, apa! Innen szereztük a legyeset?
- Igen Boldikám - és fordultam azonmód a szemetes felé, elsüllyeszteni a papírt.
- Nincs kedvetek pizzát rendelni vacsorára?
Hát nem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése