Berci 4 hetes

Bercikém, olyan jól indultunk, ugye ez csak valami átmeneti pocak-zűr??!!

Bizony-bizony az elmúlt hét fejleménye, hogy az én álom-babámból egy hasfájós, non-stop síros manócska lett.

Berci hajnal fél7-től, este fél 10-ig különféle hangeffektekkel adja környezete tudtára, hogy bizony az emésztés neki még fájdalmas dolog. Ezzel szoros összefüggésben alig alszik napközben, pl. tegnap csak fél órát szundizott. Állítólag 6 hetes korra kifejlődnek a bélbolyhocskák, és akkor várható némi enyhülés, bár emlékeim szerint Boldi 6 hónaposan hagyott fel az üvöltéssel.

Azt hittem, hogy a harmadik gyerekkel nagyon magabiztos már az ember, de az elmúlt napok alatt rájöttem, hogy egy 8 órás mega-sírást követően még egy gyakorlott anyuka is gyakorlatilag mindenben elbizonytalanodik, ami a gyermekével kapcsolatos.

Egyre többen mondják, és látjuk mi magunk is, hogy Berci nagyon hasonlít Boldira a külcsíny (szemek, tüsi haj, alkat) és belbecs (kitartóan figyel, szereti a porszívó hangját) tekintetében egyaránt, az említett hangeffektekről nem is beszélve.

Berci arcocskáján megjelentek a babacsúnyító anyatejkiütések, bár neki még ezek is jól állnak!

Egyre ügyesebben tartja és emelgeti a fejecskéjét, és sokkal "értelmesebb" a tekintete, látszik, hogy jobban fókuszál a tárgyakra, többször váltogatja a tekintetét két tárgy között, úgy érzem kinyílt a világra.

Éjszaka a nagyágy melletti bölcsőben alszik, legtöbbször hason. Általában kétszer ébred fel hangos nyögések, szuszogások közepette, ilyenkor a nagyágyon szopizik egy nagyot, és utána alszik tovább a bölcsőben (hajnali 3ig tuti, de ha este nem ájult be túl korán fél7ig is alszunk).
Napközben változatosabb a kép, hol Áron ágyában, hol a hordozóban, esetleg babakocsiban, akár bölcsőben is, a legjobban kézben, volt már, hogy nagyágyban, meg az ülőgarnitúrán...
A hét nagy felfedezettje a Chicco márkájú kengurunk, amit lehet fekvő pozícióban is használni, és úgy tűnik, Berci kedveli, nekem meg nagy segítség, hogy a kezeim (bár az egyik mindig a kenguru körül van) viszonylag szabadok mellette.

Bercinek babakocsikázás nem a kedvenc műfaja, pedig szuper ez a testvér-járgány, de gyakran már az 5. percben ki kell vennem belőle, és akkor úgy sétálunk, hogy ő kézben, és persze a kocsi sem gurul magától. Tegnap ezt áthidalandó kenguruval és csak az egyszemélyes babakocsival mentünk sétálni, és egész jól működött a dolog.

Autókázni sem élvezetes még 4 hetesen, legyen az autósülés bármilyen újszülöttszűkítővel felszerelve, bizony kényelmetlen a félig ülő pozíció meg a nyeklicsukli fejecske imbolygása, így nem indulunk hosszabb távolságokra, a rövideket pedig végigkajabáljuk!

Szopi terén a helyzet változatlan: igény szerint, bár igyekszem a besűrűsödött igények közti időt a lehetőségekhez mérten tágítani, mivel félő, hogy egy hasfájós baba gyomrát nem érdemes folyamatosan terhelni. A levegőt még mindig szorgalmasan kortyolja, bár éjszaka, amikor nyugodtabban szopizik, és a tesók sem legyeskednek körülöttünk, sokkal ügyesebben eszik.

Sétálni leginkább délelőtt megyünk (legtöbbször a játszótérre és környékére vagy a közeli kertészetbe), amikor Namu lesegít minket a harmadikról. Délután is igyekszünk kiszabadulni, ez az idő és az aktuális energiaszint függvénye.

Berci esténként a mosdóban fürdik, de amint megszűnik köldökének pirossága, irány a nagykád és jöhetnek a családi pancsolások!

Berci súlyát a kórház óta nem számszerűsítettük, de tervbe van véve egy mázsálás, már én is kíváncsi vagyok, hogy az egyre szaporodó hurkák mit jelentenek grammban kifejezve.

A tesói felé is "nyit", hallgatja a hangjukat, közben odafordítja a kis fejét, lelassulnak a mozdulatai és a pislantásai, ha Boldi a közelében van és beszél hozzá (tehát figyeli).

Esténként VP-vel a téma változatlan: azok a csodálatos Varga-fiúk.
Nem is emlékszem, milyen volt nélküle, azt viszont érzem, milyen jó, hogy köztünk van.