CTG 10., fiú 3., Berci 1.

Szóval az úgy volt, hogy ma ünnepeltük a 10. CTG-t. Bementünk a Barossba, de már odafele megsültünk az autóban, köszönhetően a kánikulának és a csőtörésnek, ami miatt lezárták a belváros egy részét, így boldog-boldogtalan, de főleg az utóbbiak mind a körúton probáltak araszolni. Egy óra alatt azért sikerült bejutni. CTG-n minden ok, utána vizsgálat, miszerint semmi változás, mehetünk haza. Hazaúton megálltunk ügyintézni a postánál, de a betervezett fagyizást Dóri már nem akarta, mert valami gyanúsat észlelt. Konkrétan, mintha némi magzatvíz szivárogna.

Na ezzel a kérdéskörrel elütöttünk 1-2 órát. Ica szerint (szülésznőnk) nem az, de ha az is akkor sem kell rohanni, csak ha a fájások rendszeressé válnak és erősödnek. Azok meg szépen lassan rendszereződtek, majd szépen lassan erősödtek is. Közben esteledett, úgyhogy segédkeztünk Bobek és Iron lefürdetésében, időnként fájási szünetet tartva, majd miután a fájások ötpercesek lettek az indulás mellett döntöttünk. Előtte azonban még Árcsit el kellett altatni a Kamm-kamm-kánonnal, amit a nevezett és Dóri együtt adnak elő az alvás előtt.

Végül 9-kor indultunk befelé, ezek a képek ekkor készültek (ide még jön majd két kép, de a szolgáltató bénázik, én meg már álmos vagyok, mert negyed3 van.)

Mikor beértünk a szokásos ügymenet, apa kint, anya bent adminisztrál, fájás jön. Fél 10 után már mind a ketten szülőszobán voltunk, Dóri egy nagy kényelmes ágyon, nekem meg csak egy kis fotel jutott, és befutott Ica is, aki rögtön igyekezett a protokoll szerint eljárni. Beöntés, borotválás infúzióbekötés lett volna a sorrend, de miután bekukkantott, közölte, hogy ezekre mind nem lesz idő, mert szülünk. Azt mondta, hogy 20 perc és megvagyunk. (Ekkor nem sejtette még Stirlitz, hogy 15 percet tévedni fog).

Berci feje búbja ekkor már látszódott is, de erről Dóri és a kamera lemaradt (az egyik el volt foglalva), majd az utolsó fájással együtt Dóri kinyomta Bercit.
Természetesen az ünnepélyes köldökzsinór-átvágás sem maradt el, de ezúttal ez csak másodikra sikerült, de nem szidtak meg. Dórit kezelésbe vette az ügyeletes doki és ismét bebizonyosodott, hogy a varrás fájdalmas dolog, ha az anyag, amit varrnak, az ember, annak is az érzékenyebb része.

Na de megérte, mert most itt van Berci, aki hivatalosan Varga Bernát Samu, született 2008. 08. 14-én csütörtökön 22 órakor, 3730 g-mal és 56 cm-rel. És hála Árcsinak, aki szorgos mellhasználóként elérte, hogy ne apadjon el a a mama teje, Berci 25 percesen jól belakmározott anyatejből.
Baba és mama mindketten jól vannak, apa nemkülönben.

Dóri és Ica már a szülés után

Boldog születésnapot Berci!