Csak egyszer akadtam el, mikor a végső fázisban a palánkot kellett odaerősíteni két csavarral a rúdhoz, de sehogysem leltem a második csavart. Szentségeltem is rendesen, meg keresgéltem, miközben ahogy mozgattam a palánkot valami zörgést hallottam a talpazatból. Ekkor hirtelen összeállt a kép. Bementem a szobába, ahol Bobi éppen autózott:
- Te Boldi! Nem dobtál be VÉLETLENÜL egy csavart abba a nagy fekete dobozba?
Bobek csak nézett, kicsit zavarban volt és azt mondta:
- Háááát. De az nem baj, apa, ugye?
Némi kis ügyeskedéssel helyére került a csavar is és Boldi élvezi a palánkot, arról nem is beszélve, hogy nekem is teljesült a régi vágyam: tudok zsákolni...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése