Nem csak a kánikulától olvadtunk!

Kriszti kb. egy hónapja járt nálunk utoljára. Éppen uzsizott Áron, amikor megérkezett. Oborzil ránnézett, és azt mondta, "Kriti". Én nem akartam hinni a fülemnek, de Kriszti állította, hogy ez bizony Ő. Miután Áron még vagy tízszer nevén nevezte, beláttam, hogy zseniális a kiscsávó, aki nem állt meg ennyinél, hanem ma mondta először tisztán, hogy "Berci", "csuk", "eső". Miután nyelvi tudományával kizökkentett minket reális látásmódunkból, és mindketten leborultunk a nagysága előtt, Áron puszihegyekkel halmozott el minket, amitől még jobban leszállt a rózsaszín köd. Időközben Boldi is megérkezett a játszótérről, és VP elindult a második kör egészségügyi sétájára Oborzillal, Boldi pedig folytatta az olvasztásunkat. Szokásos csipogó stílusában kommentálta végig az elkövetkezendő másfél órát (annyit beszél, hogy néha bőrlégzésre gyanakszom), közben társasoztunk (most a "csirkés" volt soron), sütiztünk.

Lehet olyan mázlim, hogy a harmadik fiam is ilyen tündéri lesz?????????

Nagyon köszönjük Kriszti mamájának a kertészkesztyűt és szerszámokat, nagyon "betalált" az ajándék, Bobek lelkesen próbálgatta a kis kesztyűt, eddig mindig az enyémet kérte kölcsön, engem meg szúrt, de ez talán mindegy is...

Tomi

Bár a távolság nem áthidalhatatlan, és a búcsú sem végleges, Tomi elköszönt, mivel holnap indul Bécsbe tanulni egy évre, és csak a jövő hét végén látogat először haza.
Boldi természetesen nem engedte útra Tomit egy kis társasozás nélkül, így MIX MAXoztak egyet (szenzációsan jó, sokoldalú társas ovisoknak, nem tudom, hogy itthon lehet-e kapni, én is a Vaterán akadtam rá). Úgy láttam Tomi egészen ráhangolódott Bobekra. (Lesz ebből még bécsi látogatás. Tomi! Készülj a három gyerekre!!!)

Sok jó ember kis helyen is...

Reggel Bobek megnézte a Cifra palota c. ovis dalos dvd-t, amit hála Emariéknak már CD-n is élvezhetünk. Áront életében először lekötötte pár percre a TV, biztos az ismerős zene az ok. Olyan kedvesek voltak egymás mellet a mini fotelben, hogy lesifotósunk lecsapott.

Nem Bogdányban, de így sem volt rossz!!!

Emariékkal hónapok óta tervezzük a Varga családok egyesítését! Eddig Bogdányba szerveztük a találkozókat (hogy ott majd micsoda hepaj lesz a játszótér körül), melyek sorozatos kudarcba fulladtak, hol az időjárás miatt, hol a vírusok húzták keresztbe a számításainkat. Ma minden tökéletes volt: a nap sütött, egészség tarsolyban, szóval végre valahára megdöntöttük a "hány Varga fiú van Kacsaréten?" rekordot (6 db volt + Berci).

Domi Boldival és az autókkal játszott, Flóri Áronnal matatott, Jenő pedig beleszorult fél órácskára az óvóbácsi szerepébe, ami igazán jól állt neki (ajánlanám a jogi pálya felhagyását!).

Emariéktól kaptunk kölcsönbe egy hipi-szupi tesós babakocsit, olyan mint egy limuzin, a hátsó ülés teljesen lefektethető, az elsőből viszont Áron kitűnően tud majd bámészkodni. (Jaj de kíváncsi vagyok a 3 gyerekkel játszótérre merészkedésekre....)

Domi a búcsúzkodásnál kijelentette, hogy "most már indulni kell, mert vár a kötelesség!". (Szegénykém éjszakai műszakot vállal valahol???)

Sajnálom, hogy ilyen ritkán találkozunk, jó lenne sűríteni a Varga-napokat!!!

Habfürdő

Fióka

A vacsinál Boldi szereti etetni Áront, akinek szintén nincs ellenére a dolog.

A "szülői szerveknek" azért résen kell lenni, és szabályozni a tempót (egy hete sugárban jött vissza a kiságyba a Boldi adta vacsi), és a hinta kilengési szögét.

Boldi nagyon gondos, némi ránevelés után minden "katonánál" megkérdezi Oborziltól, hogy üres-e a szája, lenyelte-e az előző falatkát.

Sok kakaó

Boldi rászokott a kakaózásra, és minden reggel kér egy bögrével, amikor Apa kávézik. Így volt ez ma is, Boldi úgy gurította le, mint a kocsmában az alkeszek a sört, egy húzásra. Utána odajött hozzám vigyorogva, hatalmas bajuszokkal a szája körül, és büszkélkedett:
-Anya, én ittam kakaót, rengeteget, például két kilómétert.

Érdekes, hogy Boldinak a reggeli folyadékot és sokszor az estit is csak én adhatom oda, ha Apa veszi kézbe a dolgot, abból hatalmas hiszti kerekedik. Ez amolyan szopi-maradvány.

CTG 5.

Tegnap egész éjjel fogalmaztam a "védőbeszédemet", amit elő akartam adni egy esetleges mai szülésmegindítás javaslatára. Szerintem, ha a baba állapota kielégítő, az én lábam sem csúnyább (sőt!!!), egyszóval mindenkinél minden rendben, akkor természetellenesnek érzek egy burokrepesztéses "vágjunk bele" szülést! Mindennek eljön a maga ideje, előbb vagy utóbb Berci érkezésének is. ELgondolkodtam, hogy mi lesz, ha mégsem nyerem meg a pert, és szülünk... A mai nappal kapcsolatos pozitív gondolatom, hogy így mindhárom gyerek születési dátuma prímszám lenne, és ettől már csak egy lépés az "ők prímák" gondolat, melynek hatására végre elaludtam éjszaka.

A mai vizsgálat azt mutatta, hogy Berci köszöni jól érzi magát odabent, nem szeretne még kibújni, CTG-n gyönyörű szívhangokkal kápráztattuk el a szülésznéniket. Ennek örömére el is mentem piacozni, és feltankoltam gyümölcsökből.

Szombati pörgés

Szombat délután Magdi vészjelzett, hogy vagy ő túl fáradt, vagy Botinak kéne egy azonos energiaszinttel rendelkező játszópajtás. Mivel a helyzet nálunk is hasonló volt, 5 percen belül összeeresztettük a két energiabombát, hogy merítsék le egymás fölös készleteit. Ez 2 óra alatt sikeredett is, köszönhetően egy hatalmas kosarazásnak a kertben, autózásnak a lakásban, biciklizésnek és rohangászásnak az utcán. Mi pedig egyre gömbölyödő pocakunkkal támasztottuk Magdival a kerítést, és pusztán a gyerekek látványától elfáradtunk.

Air

A múltkoriban szomszédoltunk a ZöldkőbenParanéknál, és Boldit ott ismertették meg a kosárpalánkkal. Annyira tetszett neki, hogy vettünk egyet ma a Decathlonban. Ez is szereld magad doboz volt, de ikeán edzett jómagamnak nem okozott nehézséget az összeszerelése.

Csak egyszer akadtam el, mikor a végső fázisban a palánkot kellett odaerősíteni két csavarral a rúdhoz, de sehogysem leltem a második csavart. Szentségeltem is rendesen, meg keresgéltem, miközben ahogy mozgattam a palánkot valami zörgést hallottam a talpazatból. Ekkor hirtelen összeállt a kép. Bementem a szobába, ahol Bobi éppen autózott:

- Te Boldi! Nem dobtál be VÉLETLENÜL egy csavart abba a nagy fekete dobozba?

Bobek csak nézett, kicsit zavarban volt és azt mondta:

- Háááát. De az nem baj, apa, ugye?

Némi kis ügyeskedéssel helyére került a csavar is és Boldi élvezi a palánkot, arról nem is beszélve, hogy nekem is teljesült a régi vágyam: tudok zsákolni...

Critical Mass

Piac

Az elmúlt két hétben többször is voltam Boldival piacozni. Gondosan felírjuk, hogy mit kell venni, meg persze azt is, hogy milyen árak várhatóak, aztán nekiindulunk. Először is elmegyünk a lángososhoz. Ez valószínűleg Budapest legjobbja. Némi kis próbálkozás után (pörcös, virslis) ráálltunk a sajtos-tejfölösre, amit 340-ért lehet kapni. A tészta könnyű, nem túl olajos, a feltét meg igen gazdag, ami - ha nem vigyázunk - Boldi állán keresztül a pólóján landol. Mindig gondosan kettévágatjuk, és mindig megkérdezik Boldit, hogy kér-e rá fokit, amit ő kis gondolkodás után el szokott hárítani, nem úgy, mint én.

Miután átvesszük a két fél lángost kitelepszünk a középtájon lévő három pad egyikére (amelyikek közül kettőn NEM DOHÁNYZÓ, egyen meg DOHÁNYZÓHELY matrica van, NÓÓÓÓÓÓrmális?), kettéhajtjuk a fél lángosokat és kaja közben a forgó óra minden fordulatánál éles sivító hangon közöljük a pontos időt, vagy amiről éppen azt hisszük, hogy az.

Ha a lángossal végeztünk jöhet a desszert. Felmérjük a piacot, hogy mi kapható éppen az alábbiak közül: málna, szeder, áfonya, majd valamelyikből (mindig a legdrágábból) veszünk egy nefgyed vagy fél kilót és a piacon fel-alá lófrálva megesszük. Időnként álmodozva megállunk lehetőleg valami szűk átjáró közepén és ott próbálunk konzíliumot tartani egy-egy szem fölött, hogy ez most kemény, ami Boldié, vagy esetleg már lottyadt és akkor azt apa szereti.

És csak ezután jön a hivatalos vásárlás, ami viszont - szemben a fentiekkel - viszonylag stresszes, mert hiába a vevő jószándéka, ha csekély az emberismerete. Próbálok én szép és olcsó árut venni, de ez egyszerre még sose sikerült, úgyhogy itthoni tanácsra mégis inkább a szépeket veszem, és az ára fölött, a "Gyereknek lesz!" felkiáltással siklunk át.

Szóval jó kis fiús program ez Bobekkel, főleg mióta felhagyott a piaci répaevéssel, mert eladdig krumplipucolóval piacoztunk és helyben pucoltuk az általa kiválasztott répát. Azért az áfonyával könnyebb...

CTG 3. + CTG 4.

Kissé megkésve, de már nyugodtabb idegállapotban számolunk be a 3. CTG-ről. A lényeg, azaz Berci rendben van, szíve 120-160-szor dobog percenként, ami ilyen kis test esetén kitűnő.
Pár napja nagyon fájnak a lábaim, és mi tagadás estére nem nyújtanak esztétikus látványt (még szerencse, hogy VP-nek mostanában nincs ideje nézegetni), kis dudorok jelentek meg rajtuk. CTG után megmutattam Icának, a szülésznőmnek, aki rögtön felvitt a belgyógyászatra, félve attól, hogy a göbök rögök. Mivel a doktorbácsinak nem volt megfelelő UH készüléke, minket pedig továbbra is nyugtalanított az "akkor ez most trombózis???" kérdéskör, Ica szerzett nekem egy csütörtök du-i időpontot egy kicsit távoli magánklinikán. Mindezek után szó esett még megindított szülésről, amiért nem rajongok, de ha muszáj, majd jövő hét kedden meglátjuk.
Hazafelé nagyon rossz kedvem lett, ideges voltam a lábam miatt, leginkább attól féltem, hogy ez az egész el fogja nyújtani a kórházban tartózkodást, ami pedig a Boldi ill. Áron-nélküliséget.

Mire megérkeztünk Andihoz, rázott a hideg, és rettenetesen fájt a fejem. Andi ebéddel kényeztette a családot, csak a fentieknek köszönhetően elfelejtettem a képi dokumentációt, amit pótolni így utólag nem tudunk, egy megoldás marad: várjuk az ismétlést!!!

Anditól hazafelé már lázas voltam.......

Csütörtök du. elmentünk a vénásUH vizsgálatra, ahol kimutatták, hogy a mélyben minden rendben, csak a felszíni vénákban mért áramlás volt nagyon lassú, + a vénabillentyű működése elégtelen, ettől a dudor és a bevizesedett boka. Ez az azért mégsem rög!!!!!!!

Hú, nagyon megkönnyebbültem! Ha már ott voltunk, megnézettük VP térdét is, ami a februári síelés alatt sérült meg, de a Sportkórház csak március végére adott időpontot, amikor is egy doki megcsavargatta VP lábát, leszidta, hogy miért nem jött előbb (?????), majd türelmet írt fel orvosságként. Ebből nem volt hiány, de VP lába azóta is fáj. A mostani vizsgálaton kiderült, hogy el van repedve a térdporca, és ezt csak azonnal lehet(ett volna) műteni. Így sovány vigaszként marad a porcerősítő pirula, fokozatos terhelés és sok-sok folyadék.

Ma délelőtt is elmentünk CTG-re, ismételten mindent rendben találtak, kedden megyünk legközelebb, és lehet, hogy maradunk is! (Harmadszorra szülő nőt, nyitott méhszájjal, 35 perces előző szüléssel nem szívesen engednének haza. Viszont én meg nem szívesen maradok ott, majd meglátjuk......)

(Természetesen ezt a bejegyzést az alulírottal ellentétben nem VP írta, mind ahogy ez a méhszájból, szülésből sejthető...)

Csacsogó

Elképesztő, ahogy Áron napról napra egyre több új szóval rukkol elő. A szülinapomon elég sokszor elhangzott az ilyenkor szükséges "Boldog szülinapot!" kívánság. Este ránéztem Áronra, aki ezt mondta:

-Bodog.

Boldog is voltam.

Egyéb újabb szavak: "Bobo"=Boldi, "póló", "inni" (ezt VP tanította neki, eddig az evés és az ivás is a "hamma" vezényszóra következett), "pú" (felismeri, örül neki, megnevezi), "néni", "autó". Ennyi jutott az eszembe, pedig van még egy pár.

Lázadás

Boldi már tegnap délután fájlalta a fejét, estére belázasodott, az éjszakánk így elég mozgalmasan telt. Többször húztuk rá Bobekra a vizes lepedőt, a fránya láz meg nem akart csillapodni, pedig Boldi azt várta, hogy ő meggyógyuljon, és a láz legyen lázas és beteg.

A 4. kör priznic után örök harcosunk feladta a borogatás elleni küzdelmet, és bágyadtan kijelentette:

- Úgy látszik, nekem mindig csak a hideg kell.

Fiús programok

Mostanában VP nagyüzemű tehermenetesítést végez, ami a házimunkákba való bekapcsolódáson kívül, a gyerekek külső helyszínre helyezését és szórakoztatását jelenti. Leginkább Boldit "csapja a hóna alá", két kedvenc programjuk a piacozás ill. csocsózás a Lauderben (jobb idő esetén természetesen a foci sem maradhat el).

Hétfőn délután a Varga fiúk meglátogatták a "kiküldetésükből" hazatelepült Mária és Sándor dédit. Nagyon jól érezték magukat, én pedig itthon pihentem, és másnap hallgattam a telefonban, hogy milyen szuperédes fiaim vannak.

Egyetértek!

Csőstöl

Nem elég, hogy a délelőtti ctg-n leszúrták Dórit, hogy milyen a lába, ráadásként délutánra benyelt valami lázasító, migréncsináló vírust is, így az esti kaja-fürdés-altatást nőmentes diétával abszolváltuk. A gyerekek is érezték, hogy nem vallhatunk kudarcot, ezért mindenben segítettek:

Mind a ketten bevágtak egy hatalmas adag krumplilevest, majd Bobek elment kakilni, amit előtte be is jelentett, hogy ne keresgéljük őt hiába. Ezalatt Áront elvittem fürdeni, így Bobek kb. öt percet várt a törlésre türelmesen. Aztán csináltunk Áronnak tápszert, és míg ette, azalatt leszüreteltük a paradicsomültetvényünk éppen beérő fél kilóját. Utána megint Bobek parkolt egyedül a konyhaasztalnál csöndben, míg elaltattam Áront, végül a motortöltős játék után Boldi is ágyba került, hosszú idő után az emeletes ágyon aludt a gyerekszobában. Miden hiszti nélkül vette tudomásul, hogy anya beteg, ezért nem alhat köztünk.

- Apa, akkor aludj te is itt a csúszdás ágyon velem, nehogy elkapd a betegséget!

Végül beleegyezett, hogy apa mégis inkább anya mellett lesz, de kikötötte, hogy fogjam a kezét, míg elalszik, és azt is megígértem, hogy megyek hozzá éjjel, ha szól.

Éjszaka kétszer kellett menni, egyszer vízzel, egyszer Áront ringatni, de aztán hajnalban át is kellett települni, mert azt lehetett hallani, hogy Bobi kicsit sírós hangon szólongatott, és amikor átmentem, hogy mi baj, akkor komoly pofával ezt mondta:

- Ebben a szobában nem tud két gyerek felnőtt nélkül aludni!

Megjegyzem abban a szobában nem tud egy felnőtt két gyerekkel aludni, mert baromi kényelmetlen egy felnőttnek a lengőbordájában egy gyerek lábával aludni...

Peti és a lányok

Ma délután annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam felenni 4 emeletet, így a nagyszülőknél húztuk meg magunkat, sőt, idehívtuk Petit, Anikót, no meg Magdit egy kis szülés előtti találkozásra. Magdi még mindig nagyon mosolygós, bár erre minden oka megvolt, két fiú kényeztette egyszerre. Áron amikor meglátta, szerintem féltékeny lett a "babára", odabújt hozzám, szopizni akart, ráfeküdt a hasamra, de aztán Magdit is megsimogatta, sőt egy puszi is elcsattant. Boldi olyan gyengéd volt Magdival, azonnal "babának való" játékokkal halmozta el. Remélem ez a szelídség megmarad a fiúknál "hazai", nem vendég baba esetére is!

Best seller

VP április óta készítette a szülinapi ajándékomat, amiről én mit sem sejtettem. Életem egyik legnagyobb meglepetését kaptam tegnap, megható ötlet, kedves átadás: VP 3,5 hónapig szerkesztgette szabad fél órácskáiban blogunk könyvváltozatát, és én még panaszkodtam, hogy későn jár haza?! A könyvespolcon várt a "kötelező olvasmányok" között. Remek férj, remek könyv! Jövőre állítólag kiadják a második kötetet is! Vaskos egy darab.

Répamese

A mai Bogdányozás egyetlen pozitívuma, hogy Boldival kihúzogattuk a veteményesből az együtt nevelgetett répákat. Míg Apa és NAgyvadász a fűvel vesződött, mi megmostuk, megpucoltuk, és készen is volt a tízórai, amit Bobek osztott szét. Közben felevenítettük, hogy apa felásta, Boldi vetette a magocskákat, locsoltuk esténként, gazoltuk hetente, és most élvezzük a munka 5 cmes zöldségeit. Ördögi kör.

Született július 19-én

Szombaton Dóri is betöltötte a soron következő születésnapját, ami éppen a (censored)-dik volt. Mondtam is neki, hogy jövő ilyenkor már harminc lesz, úgyhogy élvezze ki a húszas évei végét, amíg van.

A Zöldkőben csaptunk egy szülinapi flekkenpartit, ahol Namu pácolt be előre némi húsárut,
a Nagyvadász meg a megfelelő időben megsütötte, és ebben csak két dolog igyekezett gátolni: a grillsütő összerakása, amibe 318 csavart kellett betekerni, másrészt hogy Bobekkel végig fociztunk, míg ő sütött, és többször próbáltuk meg felborítani a grillcuccot és csatolt részeit a labdával.

Éva dédi stanglit hozott, Áron legnagyobb örörmére,
Eszti és Zsolti - Pannuson kívül - egy nagy ikeás zsákban mindent, ami a gyerek két éves koráig kellhet, mit lehessen tudni alapon, hátha ottragadnak.


Jött még Évi nagymama is, aki hősiesen lerakta a kocsit, így nem volt akadálya a Campari-narancsozásnak.


A kaja valami isteni volt, remek pácolás és sütés egyvelege. Ennek megfelelően iszonyatos mennyiséget tolt be mind a két kint lévő fiú (én magam is persze, de ennek hírértéke nem nagyon van...).
Ezek után jött a sütizés túró- és parfétorta képében. Volt még tüzijáték is, egy nagy meg egy kicsi, amit a nagy meg a kicsi is tátott szájjal nézett végig.
Szóval így telt a (censored)-ik szülinap.
Ők ketten már több mint harminc évesek!