kedd, június 3

Újra egy hajóban evezünk!!!

Végre eljött a mai nap. Most már elárulhatom, hogy rettegtem az elmúlt héttől, hónapok óta ha csak rágondoltam, sírhatnékom támadt. (Mi lesz velünk egymás nélkül????) Az első magányos estén beszéltünk Bobekkal telefonon, ami nagyon felkavart, és azt hiszem neki sem tett jót, azt kérdezte a végén, hogy miért nem jöhet oda aludni, ahol mi vagyunk. Nem kenhettem a dolgot a 2000 km-re. Letettük a telefont, én pedig azonnal írtam egy sms-t Nagyvadászéknak, hogy csak akkor hívjon legközelebb Boldi, ha ez külön az ő ötlete, kérése. Nem hívott többet a héten, és bár nagyon vágytam a kis csipogi hangjára, azt hiszem így volt ez jobb mindkettőnknek.

Számoltam a Boldi mentes napokat, és próbáltam minél több programot szervezni, meg persze pihenni is egy picit, ami a 30. héten igencsak jól jött. Az elmúlt héten sokkal többet tudtam Áronra koncentrálni, meg a pocakom izgő-mozgó társbérlőjére. Ez is régóta hiányzott már. Áron sokat változott egy hét alatt, úgy érzem még szorosabb lett köztünk az a láthatatlan kapocs, kötődés, barátság. Legtöbbször, ha Namu segít nekünk, Áront "passzolom le", csak hogy elsőszülöttünk lelkivilága sértetlen maradjon, pedig Áronnak ugyanúgy járnának ezek a "csak rád figyelek" percek. Persze nem mérleghinta az élet! Berci is kihasználta felszabadult energiáimat, és folyamatos rugdosásokkal jelzi jelenlétét, erejét.

Délelőtt megcsörrent a telefonom, és Boldi már újságolta is, hogy megérkezett a repülőjük, sőt már egy Volkswagen Touran taxival robognak a Zöldkő fele, ami előtt egy Mercedes megy, ami elkanyarodott balra, így most egy Volkswagen Transporter mögött haladnak, de a lámpánál megálltak, majd jobb kanyar...... Be sem állt a szája!!! Én meg csak hallgattam a régóta vágyott csipogását. VP-nek időközben leadtam a drótot, hogy "érkezik", ő pedig otthagyta a gyerekgyárat, és rohant Boldihoz. Éva dédi és Eszti is velünk várták!
Végre begördültek, szívkalapálva megvártuk, hogy kiszálljanak és Boldi átjusson az úttesten, aztán jajj de jó volt...
Puszild ahol éred játékot játszottunk, és még egy családi kép is sikeredett.

3 megjegyzés:

Viki írta...

Jaj, de szép család vagytok ezen a képen! Olyan boldognak tűntök valahogy.

vp írta...

Igyekszünk mindig, főleg, ha fényképeznek. Utána folytattuk a verekedést.

Névtelen írta...

Nekem is nagyon tetszik ez a kép!!! Kéne belőle több is!!! És ha már Berci is rajta lehet, még inkább...:)

Sok puszi Nektek!
Kriszti