A pocakomban növekvő teremtést nagyon várják a bátyjai (is). Olyan furcsa, hogy Áronból bő két hónap múlva bátyus lesz. Felelősségteljes beosztás. Boldi a ma esti altatás közbeni sutyorgás közepette mondta, hogy nagyon szereti a kistestvérét, és várja az újat, akit szintén szeretni fog. Olyan csodálatos szavak ezek a mi Boldink szájából, hálás vagyok a kedvességéért és türelméért.
Elalvás előtt megkérdezte:-Mama, őt is meg fogod majd etetni?
- Boldi a szoptatásra gondolsz?
- Igen-igen. Neki is adsz majd enni?
- Igen, nagyon szeretném őt is szoptatni.
-Jó mama. Szerintem is etesd majd meg.
Pocaklakóm érzéseim szerint inkább Áronra hasonlít, aki szintén nagyon nyugis baba volt. De az is elképzelhető, hogy az ember a kinti kettőre koncentrál reggel 6től este 8ig, aztán meg némi fiziológiai feltöltekezést és blogírást követően beájul az ágyba, és pocaklakó legyen a talpán, aki fel tudja ébreszteni, illetve nappal el tudja vonni a figyelmét a 2 perpetuum mobiléről.
Mindemellett érzem és figyelek a benti jelekre, tudom, hogy kora délután és este 9-10 körül a legaktívabb, hogy még nem fordult be, hogy nem szereti ha guggolok, egészen lázba jön, ha eszem... Sokszor gondolkodom rajta, hogy milyen csodálatos lesz/van a harmadik Varga fiú is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése