Rebarbara

4 éve Zsuzsinál ettem valami szenzációs sütit, és mint kiderült a rebarbara a dolgok nyitja. Még azon a nyáron kaptunk Árpi bácsiéktól (akik Bogdányban majdnem telekszomszédaink) 2 tő rebarbarát, amit el is ültettünk a kerítés mellé, és kezdődhetett a rebarbaratermesztés, a termés aratását követően pedig VP kedvenc sütijének összeállítása. 4 év alatt sok minden megváltozott (pl.: a hangyák felették a rebarbaraültetvényünket, de szerencsére kiderült, hogy a piacon is lehet kapni a mi növényeink nagyobb testvéreit, ráadásul nem is olyan húzós áron; az első 2 évben július-augusztusban takarítottuk be a termést, de azóta már tudom, hogy ez a növény július végétől mérgező), de a recept a régi: Egy nagy, kivajazott jénaiba felaprítok almát, banánt, rebarbarát, megszórom egy kis fahéjas porcukorral (szerintem rumban áztatott mazsola és dió is passzol hozzá), ezután készítek egy linzertésztát (3 egység liszt, 2 egység vaj, 1 egység cukor), amit rámorzsolok a gyümölcsök tetejére, majd megsütöm.
VP azért szereti ezt a sütit, mert alapvetően (hála a rebarbarának) üdítően savanyú az egész; én pedig azért szeretem, mert pillanatok alatt kész, aztán lehet telefonálni a Zsuzsinak, hogy ez még mindig nagyon fincsi.
Így történt ez ma is.