Tegnap VP-vel együtt mentünk Boldiért az oviba. Még javában ebédeltek, amikor bekukucskáltunk az ajtón (épp Boldi hozott kancsóban vízutánpótlást). Bobek meglátott minket, mi rögtön mondtuk neki, hogy egyen nyugodtan, kint megvárjuk. Fél perc múlva nyílt az ajtó, és Boldi odajött hozzánk, illetve megállt előttünk két lépésnyire. Arca vörös, szeme csillogó, lába topogó. Éreztem, hogy valami történt vele, fura volt, hogy nem ugrott a nyakunkba. Rögtön bele is vágott a közepébe:
-Figyeljetek. Az úgy volt, hogy Fülöp és én is kimentünk a kertbe, Fülöp előbb, aztán puff, és fájt, de csak kicsit sírtam, úgy hatot, vagy csak hármat. Ugye az nem sok mama??? A tíz a sok, lehet, hogy hetet sírtam, az meg kevés.
Közben észrevettük, hogy a szája megint sebes két helyen. Mondtuk, hogy üljön az ölünkbe, és megpuszilgatjuk. De ő csak állt előttünk, látszott rajta, hogy a sírás határán dülöngél. Még felháborodottabb hangon folytatta:
-Most elmondom nektek, hogy mi történt. Én itt futottam körbe-körbe. (Szemléltetésnek körbesprintelte az öltözőt.) És akkor jött a Beni, a Samu és a Fülöp, és bántottak. Megvertek mind a hárman.
Valahogy az elejétől kezdve sejtettem, hogy bántották. Mi csak ültünk VP-vel egymás mellett, és vártuk, hogy a mi kis manónk jöjjön már oda hozzánk, mert ezt nekünk is sok volt végighallgatni. Időközben megjelent Szilvia, aki elmesélte, hogy (1) délelőtt Fülöp véletlenül szájba csapta Boldit egy ajtóval, majd (2) ebéd előtt Beni megkérte Fülöpöt és Samut, hogy hárman verjék meg Boldit.
Egy percig sem hiszem azt, hogy Boldi "soha senkit egy ujjal sem", de ilyenkor az embernek olyan nehéz uralkodni a belső anyatigris kitörésein. Azért sikerült, mivel egy kis gondolkodással hamar belátja az ember az "életkori korlátokat", meg azt, hogy Bobek is inkább kakas, mintsem bárányka. Beni bocsánatot kért, a végén még össze is ölelkeztek a fiúk.
Nagyvadászból viszont kitört a féltés, és a "milyen világban élünk???Ököltörvény!" csatakiáltásokkal ugrott ki a kocsiból, hogy adjon egy gyors puszit Bobeknak útban az egyik tárgyalásról a másik felé.
2 megjegyzés:
Hát ezért nem irigyellek benneteket... Ezen minden fiús szülő átmegy (most megkíméllek benneteket Gyula hasonló eseteitől), és nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy mikortól "üss vissza, kicsim".
Nagyon bölcsen kezeltétek!
Katona Ági
Gratulálok az önfegyelmetekhez és a mérsékletetekhez, minél kevesebb és ártalmatlanabb ehhez hasonló eseményt (én persze még a felügyeletet is ......be kívántam volna, emlékezve Barni átázott cipőire a fr. iskolában az udvaron a szünetben eltöltött 20 perc után!). Különben millió puszi a rámoló és a megbántott fiúnak és szüleiknek is Mária D.
Megjegyzés küldése