szombat, március 29

Ujjujujj

Délelőtt kicsalt minket a napsütés a játszóra focizni. Boldi volt a csatár, apa a kapus meg a bíró, 2 in 1. Egy idő után bekpacsolódott egy Boldinál kicsivel nagyobb fiú is, aki ráadásul gyorsabb volt, így Boldi az első akciónál megpróbálta visszahúzni, majd azzal a lendülettel el is esett. Rögtön kitört a zokogás is, amiről nehezen lehetett eldönteni, hogy az elvesztett párharcnak, vagy a lehorzsolt hüvelykujjnak volt köszönhető.

Mivel nem volt nálunk az elsősegély szett, ezért egy papírzsepit csomóztam Boldi ujja köré. Ezután felszámoltuk az arcát elborító könny-, takony- és nyálfolyamot, ami időközben kialakult, majd hazamentünk ebédelni. Ebéd után Dórival leléptünk vásárolni, azt tervezve, hogy még hazaérünk, mielőtt Boldiék és a nagyszülők felébrednek. Kicsit megcsúsztunk, így nagy meglepetés volt, hogy a Zöldkőben csönd és félhomály fogadott minket. Boldi feküdt a nagyszobai kanapén, sírdogált és nagyon betegnek nézett ki.

Kiderült, hogy az eddig sértetlen kezén lévő mutatóujja körmét úgy lerágta, hogy most irtózatosan fáj neki. Pedig a Namu már be is ragtapaszozta. Na nem a sebet, hanem a mellette lévő ujjat. Bobek ugyanis azt hiszi, hogy a sebtapasz olyan, mint a gyógyszer. Be kell venni és akkor hat. És ha lehet, akkor már inkább ne a fájós ujját kínozzák, hanem egyet a közelben, és akkor majd gyógyul a beteg is.

Vacsoráig sikerült életet verni a gyerekbe, így jöhetett a rántotta serclivel. Boldi ott ült az asztalnál, roppant szomorú és komoly pofát vágva, és ette a serclit, kéz nélkül, a tányérba behajolva, mint egy kiskutya. Bal kezén még mindig ott volt a délelőtti csomóra kötött pzs, jobb kezén a piros ragtapasz. Szegény nagyon viccesen nézett ki, de ezután jött a java.

Kis betegünk Anyával akart Ki nevet a végén?-t játszani. Anya felállította a bábukat és kezdődhetett a menet, de előtte Bobi közölte, hogy a súlyos állapota miatt nem tud lépni a bábukkal, valamint dobni a dobókockával, így ezeket majd Anya csinálja. És így is lett. Anya dobott, lépett, majd dobott Boldi helyett és lépett, időnként kiütve Anya bábuját, Boldi meg két kezét eltartva örült.

Amikor meg pisilni kellett, akkor Apára volt szükség, de nem csak a gatya le- és felhúzásához, hanem a célzáshoz is. Nem is lett pisis a karima, valamint Boldi kihagyhatta a kézmosást...

Nincsenek megjegyzések: