Látogatóba

Ismételten lemondtuk a hétvégére tervezett kokavai síelésünket, mivel repkednek a 16 fokok, tombol az orkán, a beígért eső is zuhog, és ezek egyvelege feladja a leckét egy műhavas pályának, valamint Boldit sem vizisíelni szeretnénk megtanítani. Majd jövőre újra próbálkozunk.

Azért nem szorultunk a négy fal közé, hanem péntek délután célba vettük Pápát. Boldi csöppet sem bánta az uticélcserét (mi sem), a nyári emlékekből merítkezve alig várta, hogy újra együtt ökörködhessen Danival, Szidivel. Bár a tervezett kirándulások az időjárás miatt elmaradtak, nagyon jól éreztük magunkat.

Áron a szombati éttermezés során szabad stílusban beburkolt egy nagy tányér húslevest,

de a nagyok étvágyára sem volt panasz. (Boldi rántott husis- sült krumplis tányérjára kért még két pizzaszeletet.) Degeszre táplált hasunkkal felvértezve csak annyi erőnk maradt, hogy átvonszoljuk magunkat a közeli cukiba.

Délután társaspartyk, közös fürdés (a tenger emlékére), és egy kis baleset. Áron négykézláb nyüzsgött a lakásban, és egyszer csak eldőlt az egyik, földön álló afrikai bennszülött, melynek kemény fából faragott feje rácsapódott Árcsi bal kezének gyűrűsujjára. Volt nagy sírás-rívás egész éjszaka, jelenleg a két centis ujjacskából kb. 1,7 cm sötétlila és duzzadt. Mivel tudja mozgatni (bár nem szívesen teszi ezt), zúzódásra gyanakszunk. Az eset után az afrikai szoborból feltöltöttük Belláék fogpiszkáló készleteit....

A vasárnapi ebéd alatt Bobek egyszer csak felpattant, és közölte, hogy akkor most már indulhatnánk haza a Nagyvadászhoz. Mi engedelmeskedtünk, mivel eredeti terveinkben is ez volt a következő programpont. Autóba szíjaztuk a két gyermekünket, akik 5 perc alatt bevágták a szunyát, nyugodt és csendes utat biztosítva szüleiknek. Ezért igen hálásak vagyunk nekik (a lefelé úton "tekerd meg a volumét" játékot játszottak).

Itthon aztán jöttek a Nagyszülők (és Csenge) unokanézőbe, hiszen ebben a korban 2 nap alatt is rengeteget változnak a gyerekek.