"Egykorú"

Délutánra Líviát, Leventét és Ágit vártuk vendégségbe. Nyár eleje óta nem találkoztak a gyerekek, így próbáltam feleleveníteni Bobekban az emlékeket. Megbeszéltük, hogy Levente annyi idős volt nyáron, mint most Áron, de azóta biztos sokat nőtt és változott (és tényleg!). Boldi megkérdezte, hogy "mekkora" Lívia.
-Lívia egyidős veled. -válaszoltam neki.
Erre ő felháborodva:
-Mama! Én most nem vagyok egyidős, három és fél idős vagyok.

Némi összerázódás után egész jól eljátszottak a gyerekek egymással, leginkább a csúszda köré csoportosulva. Aztán uzsi-vacsiztunk, majd jött a búcsú, melynek során Boldi tőle szokatlan mód osztogatta a puszikat (ha meg olyanja van, mennyit kell könyörögni, aztán meg csak a lábunkra hajlandó... ki érti ezt a gyereket?). A lépcsőházban hason fekve mondogatta, hogy "gyertek máskor is", szóval igazi fiús anyák álmaként viselkedett.