Igazából minket a legeslegjobban a Szalóki Ági koncertje érdekelt, így aztán a két gyerekkel lehetséges másfél órát erre szántuk. Kezdetben nem is volt baj, mert a koncert elején Boldi viszonylag nyugodtan ült a tornatermi padon, egy csomó más gyerekkel, bár néha lökdösődött ültében a szomszédokkal, de ez nem volt zavaró. A zene élvezete közepette háromszor esett le a padról hátrafele, de még ez is rendben volt.
A koncert közepefelé Szalóki Ági csinált egy kis táncolós blokkot, majd interjút is készített a gyerekekkel. Valószínűleg menet közben azt is kiszúrta, hogy Boldi jó formában van, mert "kis energiabombá"-nak szólította, és míg a többi gyerek lovásznak, vagy ékszerésznek készült, addig Boldi több lépésben azt vallotta, hogy iskolás lesz, aztán nagy, végül hogy dolgozni fog.
Na ettől fogva nem nagyon lehetett bírni gyermekünkkel: végigpogózta a hátralévő negyedórát, függetlenül attól, hogy gyors, vagy lassú szám ment. Dóri közben villogtatta a szemét, hogy csináljak már valamit, de ha elkaptam, akkor üvöltött, ha engedtem, akkor csöndben volt, csak ugrabugrált. Nyugton csak akkor volt, mikor Ági éneklés közben maga mellé állította.
Szóval a végére azért én is megizzadtam, pedig végig ültem.Oborzil mindeközben békésen rágcsálta az előtte ülő néni székét és ördöglakatot csinált annak retikülcsomója és a saját ujja segítségével.
Utólag mintha az elemis tanítókat láttam volna számlálni, hogy akkor mikorra is várható Boldi iskolaválasztása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése