Vasárnap a Zöldkős ebéd közepette, Zsolti félig óriáskígyó üzemmódban, de tányérjában még megannyi jó falattal, valamint az asztalon a folytatással, kérdően Esztire nézett és megkérdezte:
- Mit kell még megennem?
Boldi erre az asztalfőről nem értve Zsolti kérdésének költői mivoltát odavágta neki:
- Azt kell megenned, ami az orrod előtt van.
Ma reggel Boldi épp a túró-rudiját majszolta, miközben Apa és én felváltva öklendeztünk kedves vírusunknak köszönhetően, majd Áron mászott ki a szobából hihetetlen hörgések és köhögések közepette.
Boldi halál kóma fejjel kijelentette a tutit:
- Itt csak én vagyok jól egyedül.
Délután mézeskalácsokat dekorlátunk (aztán meglepődni majd Boldi ajándékán!), és Bobek megállás nélkül majszolt. A 10. táján szóltam neki, hogy talán lassan elég is lesz... Erre Boldi kivett még egy sütit, és beleharapott. Én kérdően ránéztem. Erre ő:
-Ezt is megeszem, mert várja a barátja.- és a hasára mutatott vigyorogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése