Hála az óvónénik szervezőkészségének és a családok lekesedésének, a tél első havas napján (ez csak menet közben derült ki) a Zebra-csoport kirándulni ment.
A szavannák bozótjai helyett a Normafához közeli Sorrentot vettük célba, amiről azóta sem derült ki számomra, hogy megtaláltuk-e, vagy egyáltalán, hogy mi is az. Hanna mama még meleg pogácsát is hozott, úgyhogy teli pocakkal startolt a népes mezőny. Szeretném hinni, hogy a forró pogit a kedves Hanna nagymama sütötte, mert én pusztán a vasárnapi fél10-es családi jelenlétünkre is büszke voltam, és bár tegnap este sütöttünk csiga alakú sütit Bobekkal, annyira fázott a kezem, hogy a kínálás helyett a "zsebben kéz, hátizsákban süti" forgatókönyvet léptettem életbe. Pedig jól sikerült, becs szó.... Boldi a 2,5 órás séta alatt végig elöl haladt. 
Menet közben többször töprengtünk, hogy "hova tovább", mert az előttem van Észak, hátam mögött Dél.... dal hamar cserben hagyott minket , igazából az egész egy nagy átverés.
Út közben felváltva csendültek fel "Menjünk haza, nagyon fázom" áriák (a legszebb hangú énekesekért kocsival érkezett a felmentő sereg), de a kemény mag nem fagyasztotta magára a könnycseppeket. Egyre több apuka nyakába csöpögött a 24-es gumicsizmák sáros trutyija, de Boldizsárunk csak dirr-durr, mit nekem szél, mit nekem fagy.
Amikor a többség úgy döntött, hogy elértük a Sorrentot, készült egy csoportkép, sőt több is:
A szavannák bozótjai helyett a Normafához közeli Sorrentot vettük célba, amiről azóta sem derült ki számomra, hogy megtaláltuk-e, vagy egyáltalán, hogy mi is az. Hanna mama még meleg pogácsát is hozott, úgyhogy teli pocakkal startolt a népes mezőny. Szeretném hinni, hogy a forró pogit a kedves Hanna nagymama sütötte, mert én pusztán a vasárnapi fél10-es családi jelenlétünkre is büszke voltam, és bár tegnap este sütöttünk csiga alakú sütit Bobekkal, annyira fázott a kezem, hogy a kínálás helyett a "zsebben kéz, hátizsákban süti" forgatókönyvet léptettem életbe. Pedig jól sikerült, becs szó.... Boldi a 2,5 órás séta alatt végig elöl haladt. Menet közben többször töprengtünk, hogy "hova tovább", mert az előttem van Észak, hátam mögött Dél.... dal hamar cserben hagyott minket , igazából az egész egy nagy átverés.Út közben felváltva csendültek fel "Menjünk haza, nagyon fázom" áriák (a legszebb hangú énekesekért kocsival érkezett a felmentő sereg), de a kemény mag nem fagyasztotta magára a könnycseppeket. Egyre több apuka nyakába csöpögött a 24-es gumicsizmák sáros trutyija, de Boldizsárunk csak dirr-durr, mit nekem szél, mit nekem fagy.
Amikor a többség úgy döntött, hogy elértük a Sorrentot, készült egy csoportkép, sőt több is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése