vasárnap, augusztus 26

Augusztus 20

Tüzijáték. Ezt eddig minden évben megszívtuk. Boldi egy éves korában szintén Almádiban voltunk ezen a jeles napon. Némi szemhéjfeszegetés után gyermekünk kibírta ébren a 9 órát, amikor is kilőtték a strandon a színes hangos izéket, amitől Boldi sírógörcsöt kapott, úgy kellett elrohanni vele. Tavaly természetesen mi sem néztük az előrejelzéseket, és bátran vágtunk neki Budapesten a Rózsadombnak. A bőgés ekkor sem maradt el. Egy garázskapuhoz préselődve védtük Boldit (és a pocaklakó Áront) a mogyorónyi jegek, záporfüggöny és a szélvihar elől. Idén már jó előre kiterveltük, hogy Peti és Anikó új, panorámában gazdag otthonából nézzük a tüzijátékot. Csakhogy annyira jól éreztük magunkat a Balatonon, hogy nem akartunk fel-le utazgatni, így valami helyi rakétalelőhelyre vadásztunk. A strandos néni útba is igazított minket reggel, hogy sajnos idén az ő partjukon nem lesz tüzijáték, de a központi strandon igen. 8kor pokrócokkal, gyerekekkel felszerelkezve útnak indultunk. Az eső a változatosság kedvéért esett. Először a hegy tetején lévő borozóban kerestünk helyet ("onnan majd minden jól látszik és nincs tömeg" felkiáltással), de pechünkre a nagy vihar miatt az orrunk előtt zárták be. Így nem volt más választásunk, irány a város. Háromnegyed 9re meg is érkeztünk a strandra, ahol felvilágosítottak minket arról, hogy 10nél előbb kár az eget nézni, mert csak az eső esik a szemünkbe. Akkor hajrá, tartsuk ébren Boldit és altassuk el Áront. Ez utóbbi 20 perc üvöltés után sikerült. Boldival az "álljunk be a leghosszabb sorba valami finomat enni" trükköt alkamaztuk, így ettünk lángost, majd kürtös kalácsot, végül vettünk egy matricás könyvet is. Boldi küzdött, de háromnegyed 10 körül csatát vesztett, és kidőlt. Ekkor hallottuk a mellettünk álló helyi kapcsolatokkal rendelező fickótól, hogy az égi fényjáték még háromnegyed órát késni fog. Ezt a röpke időt két alvó gyerekkel a karunkban ácsorogtuk végig, és amikor a nagyszínpadon (borünnep volt) negyedszerre kezdtek bele az István a király rockremekbe (amit egyébként nagyon szeretünk), valamint ezzel párhuzamosan a HBCS dobhártyagyilkoló fütyáriát lejtett mögöttünk, úgy éreztem, hogy ezt az idén is megszívtuk. Aztán egyszer csak kezdődik-kezdődik-kezdődik, Boldi pedig ébreszthetetlen. VP már-már feladta a dolgot, de én még egy utolsó kísérletet tettem. Sikerült, Boldinak valóra vált az álma és a körülményekhez képest tágra nyílt szemekkel nézte végig a tüzijátékot. Én Áront menekítettem valami csendesebb helyre, mert Ő még az első körös "félek a zajoktól" kategóriába tartozott.
Éjfél tájban haza is értünk, és mindenért kárpótolt minket Boldi, aki félájultan a kocsiban csak azt hajtogatta, hogy milyen gyönyörű volt a tüzijáték. Aztán VP másnap 6-kor útra is kelt, hisz várta a gyár. Mi így ünnepeltünk.

A kép fél 10 tájban készült, amikor Boldi a pokrócos csomagon ülve lapozgatta az új könyvét.

Nincsenek megjegyzések: