Miskolc és a sakk

Október legvégén egy hetet Miskolcon töltöttünk Boldival élete első 5 napos csapatversenyén, ahol az ország legjobbjaival kellett megmérkőznie, napi 6-8 órában. A csapat jobban szerepelt az elvártnál, Boldinak viszont nem jött ki jól a lépés, igaz a leghálátlanabb, "pofonkérő" első táblán kellett bemutatkoznia a jóval erősebb csapatok legjobbjai ellen. Tapasztalatszerzésnek jó kör volt, meg egy kis anya-fia csapatépítésnek is. A miskolci kiruccanásunk alatt VP állta a sarat ÁronBercivel, le a kalappal!!! Közben tönkrement az új telefonom, elromlott a laptopom, és mire hazaértem, elszállt az internetünk... Szerencsére ettől az élet még nem állt meg (az első sokkot követően sem), csak "nem voltunk elérhetőek", amolyan "üzemen kívüli" állapotok uralkodtak el Kacsaréten. Mellesleg azóta Boldi megnyerte a 12-dik kerületi diákolimpiát (irány a budapesti forduló), és csapatban az iskolák közötti budapesti amatőrbajnokságot, vagy miaszart...  

In memoriam Svájci almatorta

Született: 2014.november 05. Élt 10 percet. Receptet elfelejtettem.

Háziállat

Szerencsére csak a telken, és agglegény...

Novemberi terasz

Úttalan utakon

Pedig csak az utca végén másztunk át Zozóékkal a vadkerítésen, és csupán egy domb akadt, aminek (a vadászszezon ellenére) nem tudtunk ellenállni, meg egy kanyar ki tudja merre, egy kis gomba-skubi, aztán lőn meglepetés: hegytető Árpiékkal, meg az élmény és egyben költői kérdés, hogy-hogy a ..... kerültünk ide??? (Majd rögtön ennek nyomán az újabb: hogy jutunk haza????)

Borúra derű

Évi és Joci

Az őszi szünetben, egy rapidprogram keretében Áron legendás tanítóinak, Évinek és Jocinak megmutattuk, hogy mit is szeretünk mi családilag a Dunakanyarban.

Zozóval a gáton

Bandázás

Még szeptember első napjainak egyikén úgy alakult az élet, hogy nálunk kötött ki a kis Radó meg a nagy, valamint Ben is, az összesen hatgyerek (a képen ebből csak öt), ami rengeteg gofrit jelentett...

Petus

Már nem a minap, de nálunk járt Petus, Berci egyik ovis cimborája. Peti, Dani, Petus és Berci alkotja az ovis kemény magot.

Vissza a nyárba

Nem blogolásunk záloga rengeteg emlék és kép a fiókban, melyeket apránként előhúzva átívelünk a nyárból a télbe....

Nyár, tó, Ben, Berci és a napszemüvegem találkozása.

Szép új világ

Áttörés van alvás fronton! Nem úgy, hogy én már nem horkolok, hanem úgy, hogy sikerült Boldeszt végre fölimádkozni az emeletre. Így esténként kb. 1 órával hamarabb alszik el, mint mikor Áronnal izzadt össze egy ágyban.
Most éppen Áron és Berci keresik a helyüket: jelenleg egy ágyban alszanak, esténként Áron olvas fel Bercinek a rosszcsont Petiből. Jó is esténként szótagolva hallgatni, hogy "Meg-állj, mond-ta a-pa Pe-ti-nek."

Sajnos az áttörésnek nem része az, hogy Áron egész éjszaka a helyén maradjon, így 3 és 5 között mindig becsapódik, mint egy forgószél, és azon kívül, hogy rúg, mint állat, még morog is velünk, hogy nincs elég helye. Remélem 30 éves kora előtt elköltözik, mert ezt nem lehet sokáig bírni.

Beteges november

Hetekig hörögtünk, harákoltuk, adtunk szörcshangokat, mire mindannyiunkon átment valami köhögős-tüdős trágyaság. Boldi hosszabban kínlódott vele, volt némi riogatás is holmi röntgenorvos részéről, sőt még CT-re is sor került, de szerencsére végül kiderült, hogy csak egy ér árnyéka okozott ijedelmet. Azért szar napjaink voltak.

Néha élek a gyanúperrel, hogy a híres orvos felmenő miatt mindenki tutira akar menni, és olyannak is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, amire máshol legyintenének, ami nagyon megtisztelő, de egy egynapos gyermekonkológiai kivizsgálás (Bercivel, UH+vérvétel ájulással), meg egy pulmonológiai kanossza (Boldi, 2 röntgen, 2 vérvétel, kakavizsgálat, CT) után bruttó 5 évvel öregebben, néha lennék csak egy páciens a sok közül.

Persze ez így elég igazságtalan, mert ha neadj isten tényleg, akkor meg mihamarabb, úgyhogy a fentieket tekintsük inkább egy aggodalomtól megkönnyebbült apanasznak.

Vidéki szomszédaink

tettek látogatást a kies Kacsaréten. Anna és Zoli ezúttal Zozó nélkül jöttek és szerencsére ott folytattuk, ahol nyáron abbahagytuk.
Dóri hosszú idő után ismét fokhagymás csigát varázsolt (ami tésztaféle), ismét nagy sikerrel. Elfogyott egy üveg igen kiváló Sauska 13 is, és közben jókat dumáltunk és röhögtünk.
Másnap ugyan tovább aludtunk egy órával, de ennyi kilengés még a két iskolásnál is belefért.
Folyt. köv.

Sakk

Szégyen gyalázat, de kimarad a november a blogból. Pedig történt egy-két dolog velünk, persze semmi egetrengető, de azért kellett volna írni.

Időben visszafelé:
Boldinak lett Élő-pontja, méghozzá rögtön 1125, így már csak 1737 pontra van a Carlsentől. A kevésbé beavatottak miatt írom, hogy az Élő-pont a sakkozók erősorrendje. Magát a számítási módot Élő Árpád magyar származású amerikai fizikaprofesszor dolgozta ki. /Azóta némileg változott, de a nevét megtartották./ Nagyjából úgy megy a számítás, hogy nő, ha többet ver meg, mint várható, és csökken ha többször kap ki, mint kéne. Aki először kap, az 1000-ről indul és cél a csillagos ég.

Ennek örömére Boldi e hét végén szombaton, vasárnap és hétfőn is sakkversenyen lesz, sorrendben ifi csapatbajnokin, felnőtt bajnokin és diákolimpián szerepel majd.

Az eredményeiről beszámolunk majd.

Reszkessetek halacskák!

A közelmúlt eseményei között volt a Nagy Családi Horgászás Váraszón is.
Talán az utolsó gyönyörű októberi hétvégén mentünk le váraszóra 3 napra horgászni. Olyan idő volt, hogy el se akartuk hinni: hétágra sütött a nap, és a fák éppen csak elkezdtek színesedni, tisztára, mintha augusztus vége, na jü szeptember eleje lett volna.
Vadi előkészítette a terepet és mindenkinek a keze alá dolgozott, hogy legyen végre fogás. Először Éva nagymamának indultak be a halak, de aztán csatlakozott Boldi is, és végül szép zsákmánnyal távoztunk vasárnap este.
Reggel-este óriási habzsi-döbzsit csaptunk Namu terülj-terülj asztalánál, napközben meg ugyanezt nyomtuk kis kosárkából.

Nagy kár, hogy tavaszig kell várni a következőre.

Mosom kezeim...

Bizony egyre gyakoribbak a csúnya szavak Kacsaréten, és bár ezügyben sincs zérótolerancia, azért igyekszem normális mederben tartani a dolgokat, és a nagyobb ocsmányságok felharsanásakor erélyesebben lépek fel. Sőt előfordult már, hogy megnéztük a szinonimaszótárban, hogy még hányféle képen lehetett volna kifejezni azt a bizonyos érzést, jelzőt... Mikor legutóbb Berci csúnyán beszélt, rászóltam, hogy veszélyben a mesenézés, erre ő:
- Nem mondtam semmit, a szájam kiejtette csak.

Szegényes program

Mostanában a Háromgyerek lázong a különféle programok ellen, csak arra vágynak, hogy hagyjuk őket lógni a szeren... Áronomat próbáltam elcsábítani a Kutatók Éjszakájára, mire Áron:
-Úgy fogunk unatkozni, mint a templom egere!

Őszi szünet

Az elmúlt öt hét alatt ma van a második nap, hogy a családból mindenki ott van, ahol lennie kell. Az iskolában tarolt azt A-típusos tüdőgyulladás, van olyan osztály, ahol a gyerek majdnem 2/3-a volt egyszerre beteg. Boldi is megkapta a kórt, 16 napig volt enyhén lázas, köhögős, levert. Negyedik nekifutásra a gyerekorvosunk elküldte Boldit tüdőröntgenre, ahol nem tetszett az orvosnak Boldi tüdeje, irány a pulmonológia, ahol azon tanakodtak egy hetet, hogy ez most TBC vagy "csak" A-típusos tüdőgyuszi (mi már becézzük...). Szerencsére (nem meglepő módon) a gyerek nem TBC-s, de a fura folt a tüdején még okot ad egy október végi kontrollra, ami kicsit sem megnyugtató. Közben begyulladt Áron füle, majd Bercus mandulája, végül múlt héten Boldi összerúgott egy csapattársával edzés közben, amiből János Kórház traumatológia lett, és 4-5 nap fekvés. De ez már a múlt, jelenleg mindenki a "helyén", és talán a blogra is marad egy kis idő. Talán...  

Boldi sakkozik

Itt a szeptember vége, ideje írni a blogba valami szeptemberit.
Boldi tegnap az MTK 4. csapatának tagjaként vett részt az MTK 3. elleni felnőtt csapatbajnoki házirangadón.

Ellenfele 1300 fölötti Élő-pontszámú volt és Boldi már rögtön a megnyitás 3. lépésénél hátrányba került, de szépen küzdött. Szabolcsi nagymester kommentárja szerint egy óra után: "Ahhoz képest, hogy a fiad katasztrofálisat lépett harmadikra, elég szépen tartja magát."

Majd 2 órás  kiegyenlített csata után, ahol Boldi végig ötletesen tartotta állását, végül ellenfele egy kombinációját úgy védte ki, hogy lenyerte annak bástyáját, így végül ellenfele feladta a küzdelmet. (Ezen a szinten, ahol Boldi is sakkozik, egy bástya előny, de akár még kevesebb is, gyakorlatilag eldönti a partit)

A fotón - bár megpróbálhattam volna úgy tenni, mintha a döntő pillanatot kapta volna le a fotós - a kezdő kézfogás látható...