A mi iskolánk egy héttel előbb kezdődik, mint a többi, de ezt egy lauderes sem bánja, mert suliba járni nem szívás, sőt... Az első hét viszonylag laza, amolyan belerázódós, egy rövid hétfői évnyitóval, aztán pedig egy háromnapos osztálykirándulással. Szombaton hazaköltöztünk a bő két hónapos telkezésből. Délig a bogdányi házat csomagoltam össze, délután pedig Kacsaréten igyekeztem átlátni a káoszon. Gyors bevásárlás, egy vasárnapi kerti-party a Gáloknál, aztán újra némi csomagolás, ami eltartott hétfő délig, és csiribú-csiribá, minden a helyén, s készen állva arra, hogy az évnyitó után VP-nek, Boldinak és Áronnak újabb pakkot készítsek a kirándulásra, amit aztán csütörtökön 4 menetben mostam, rámoltam.... Most úgy érzem, hogy ha meglátok egy sporttáskát, visítanom kell.
Áron, mielőtt felszállt az osztályával a buszra, odajött hozzám, átölelt, és boci szemmekkel azt mondta:
-Anya, ne legyél terhes!
Gondolom "gondterhelt", de ez így elég vicces búcsúra sikeredett....
csütörtök, augusztus 28
szerda, augusztus 27
Kutyagolás
Míg VP Abonyban lagzizott, Nagyvadiékkal felkutyagoltunk a Kutya-hegy tetejére. Közben beesteledett, így hazafelé szaporáztuk a lépteinket, mert jönnek ám a vaddisznók dögivel.
Saci
Saci Boldinak és Áronnak is óvónénije volt, s bár jelenleg Berci nem Saci csoportjába jár, a lelkesedésünk töretlen az exóvónőnk iránt, aki meglátogatott minket a nyáron Bogdányban. Egy kis bobozással alapoztuk meg a hangulatot (Saci arcáról a "na ezt jól megszívtam" riadalom volt leolvasható...), majd patakjárás és természetesen horgászat következett, végül egy kis sütögetéssel tettük fel a koronát a közös napra. Majdnem elfelejtettünk "Saci és a Háromgyerek" képet készíteni, de szerencsére még idejében korrigáltunk, imígyen:
szerda, augusztus 20
kedd, augusztus 19
Namu 60 = Szia Judit!
Namu betöltötte az ötvenet. Ennek tízéves évfordulójára gyűltünk össze Csömörön, hogy némi eszem-iszommal, dínom-dánommal és iszom-iszommal ünnepeljük a jeles napot.
A sógor jóvoltából megismerkedtünk az aperolspricc nevű longdrinkkel, ami nevével ellentétben nem tart túl sokáig, ezért gyakran újra kell keverni.
Az ünneplés során Namut elláttuk kellő mennyiségű lánccal.
A vejek, és azok feleségei nevében kis versciklust rögtönöztem, melynek folyományaként összetegeződtünk Namuval. Persze a sógor másnap reggel csak alibizett, ahelyett, hogy harsány "Szervusz Judittal!" köszöntötte volna anyósát.
Mindenképpen említendők még: a Namu-féle húsos hasé (köszi Judit!) és Ili kapros-túrósa, amiről eleddig azt hittem, hogy csak olyan moldovai fordulat, de kiderült, hogy létező és élvezhető süti.
Az estét ipari mennyiségű flekkennel és erős fogadalmakkal zártuk, hogy többé egy falatot se, soha.
Másnap reggelire Eszti talált a hűtőben egy kis libamájat aszalt szilvával, kicsit kérettük magunkat, de azért ettük, amíg bírtuk. A távozás előtt finom célzásokat tettünk arra nézvést, hogy csomagoljon már egy kis májast: "Te Eszti, csomagolj már egy kis májat magatoknak, a többit elvinnénk!"
Eszti nemhiába foglalkozik emberekkel, végül megértette az utalásokat, és csomagolt.
Mostanában nem számítunk újabb csömöri meghívásra.
