Hull a pelyhes...

Idén is Csömörön látogatott meg minket a Mikulás, s biza a puttonyában elveszett egy csokigyár, bár gyerek is akadt bőven a sok finomságra, azért fejenkénti átlagos 5 kiló édes barnasággal lehetett számolni. Fehérszakáll (a héten indián-projekt volt az oviban) először Tüskét intette maga mellé, akinek 60 év lajstromát sorolta fel, de a végén azért jutott jutifalat neki is. A Háromgyerek elég magabiztosan közlekedett a Mikulással, semmi rémület, pirulás, hebegés. Boldi lavírozik az elhiggyem-ne higgyem között, az eszével már ért mindent, a szívével még mélyen hisz.   

Auditív differenciálás: "l" kontra "r"

Bercus jár Editbaráthoz logopédiai szeánszokra, elsődleges céljuk jelenleg a szóelőhívás gördülékenyebbé tétele, no de egy kis auditív differenciálás sem árt a szakemberek szerint, azaz  "figyelj és fülelj Berci!". Házi feladatot is kaptunk a témában, nagyon flottul megy már, de néha az "r" és "l" megkülönböztetése még problematikus.

-Ugye az agyveRő csak úgy dobol a fejünkben, hogy az agyunk okos legyen? Igaz, anya? - kérdezi tudományos pofázmánnyal Berci.  

Egyoldalú

-Én úgy szeretlek téged! - ölelte meg Boldit Namu.
-Te is engem! - válaszolta bambán Bobek.

Spontán Gálok

És ismét győzedelmeskedett az "itt és most", a rugalmas programszervezés, de semmiképp sem tervezés. Adva vagyon egy hirtelen megüresedett szombat délután, és egy baráti család, akiket már rég láttunk családilag Kacsaréten, köszönhetően mindez kétszer három gyereknek, akik nem tudják összehangolni a taknyolást. Gyors telefon, "mi lenne ha?...", rábólintás, és már kezdődhetett is a spontán buli. Misi gondoskodott e jeles esemény zenei aláfestéséről, s a végén a sokgyerek fergeteges bábelőadással szórakoztatta az egybegyűlteket. 

Hanukavásár

A mi iskolánkban nem szednek havonta osztálypénzt, hanem mi, szülők, évente két alkalommal járulhatunk hozzá az osztály monetáris helytállásához. E két alkalom közül az egyik a hanukavásár, amikor is a gyerekek saját kezű műremekeit lehet megvásárolni az osztályokban. Van olyan szülő aki ellent tud állni? Képtelenség. Ürülnek a bukszák, dagad az osztálykassza, a folyosókon pedig teli kezű, könnyes szemű szülők... Ráadásul Boldinál alkudni is lehetett az idén, amit a portékák között egy kis tábla is jelzett ("Lehet alkudni. Egy kicsit.") Árcsiék a kézműveskedés mellett egy színházi előadással is elkápráztatták az egybegyűlteket (helyjegyek ára 200 Ft). Így is lehet csinálni kérem szépen, sokkal szimpibb, mint havonta legombolni egy ezrest.  

Fostalicska

Ma este azzal az érzéssel feküdtem le az ágyba, hogy végre együtt van minden, és egy-két apróság maradt még hátra (ezeket már nem én intézem), egyébként vége a karácsonyi beszerző-körútnak, ami nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, enyhén szólva. A teraszok, lakás feldíszítve, és bevallom, nálunk már a karácsonyfát helyettesítő gallycsokor is a helyén díszeleg. Némi ajándékcsomagolástól eltekintve, marad a ráhangolódás.
Ahol tudom, megkönnyítem az életem és kerülöm a tömeget: idén Diának köszönhetem a legtöbbet, csodálatos dolgokat tervezett és alkotott a számomra, szerintem nagyon fognak örülni neki az illetékesek. A másik megmentőm is egy festőnő, Juhász Virág (Fiorella) csak ő nem a tűzzománcozást választotta "másodállásnak", hanem táskákat, ruhákat, kesztyűket, sapkákat készít, segítségükkel VP életét is megkönnyítettem, és betankoltam magamnak is a fa alá valót. A gyerekek ajándékainak zömét a Tulli-tól rendeltem, ill. a fejlesztő játékokat a Hor Zrt.-től. Így csak egy órát töltöttem a Mammutban, és egy másikat az Ikeában, de oda amúgy is szívesen megyek.

Már majdnem teljesen átadtam magam ennek a "lebegő" érzésnek, mikor Bercusom megjelent az ágyunk mellett:

-Valami puhát érzek a szeggemnél. Azt hiszem, én befosztam.

És tényleg... Azon az éjjelen nem csak egyszer.... Most ez van "ráhangolódás" helyett.

Miki Kacsaréten

Könnyű a jót megszokni! Egy évvel ezelőtt még nem működött a "konyhában csevegünk, míg a gyerekek a szobában játszanak" műfaja, főleg vendégségek alkalmával nem. De ezt is megéltük! Mi, nagyok az asztalnál brainstorming-oltunk, gyermekeink pedig békésen eveztek a saját hajóikban (saját tengerükön), nem volt vihar, sem hajótörés. A kellő időben némi gofri felkínálásával újabb egy órát kaptunk ajándékba a fiúktól. Dolce vita! 

Boldi vitéz a Könyvünnepen

Az idei rendes Könyvünnepen a suliban interaktív foglalkoztatót rendezett be az egri Gárdonyi Géza múzeum, ahol bárki, így mi is beöltözhettünk korhű ruházatba. Ha már ott voltunk, harcoltunk is, de csak egy kicsit. 

Gyilkos

Árcsi elég lazán veszi a leckeírást. Legtöbbször utólag derül ki, hogy mit kellett volna , de ha még időben szimatot fogunk, hogy akad itten házi-tennivaló, Árcsit nehéz rávenni, hogy üljön le és tegye a dolgát. Ezen a hétvégén sem történt ez máshogy. Fél órás szülői könyörgés után Boldi is próbált pszichés hatást gyakorolni:

 -Áron, az Évi le fog szúrni! - riogat Bobek.
-Én még nem láttam olyan tanárt, aki megölte volna a gyereket, mert nem csinált leckét! - replikázott Áronom.

A helyzet nagyon rózsás

Idén Boldi az osztályból Gabit húzta. Idén is csak saját gyártmányú alkotással lehetett megajándékozni a másikat, ráadásul nehezítő feltételként a tanítók megszabták, hogy a hand made műalkotás férjen bele egy gyufásdobozba, abból is a hagyományos, kisebb méretűbe. Kezdeti kétségbeesésem után (mert ugye azt senki sem gondolja komolyan, hogy egy 9 éves kispasi fog elmélázni ebben a témakörben) gumicukor-ékszer készítésére voksoltam, de sajnos ez elég ragacsos műfajnak bizonyult, ráadásul a végeredmény sem fért bele a méretkorlátokba, jaj nekem. Aztán átmentem Diához, ahol mindig tanul valami újat az ember, jelen esetben ezt: 

Szerencsére Dia a tudás mellé alapanyagokat is mellékelt, így Boldival itthon egy olló, egy mécses (picit végig kell "pörkölni" a szirmok szélét, hogy felkunkorodjanak), tű-cérna, ragasztó segítségével készítettünk Gabinak egy virág-kitűzőt, ami a skatulyába is belefért. Becsomagoltuk, és gyártottunk rá méhviaszdíszt.

Bumlizós buli Bercivel

Berci hivatalos volt egy kültéri, kisvasutazós, tűzrakós buliba a hétvégén. Mivel nagyon hideg volt, Dóri engem küldött a gyerekkel.

Összegyűlt a társaság a Szép Juhászné (sz. Ságvári Endre) állomáson, és vártuk a vonatot. Itt még nem vettem elő a gépet, mert be voltak fagyva a kezeim a zsebeimbe. 

A vendéglátók gondosan felszerelkezve érkeztek, egy nagy adag hasogatott tűzifát is hoztak, de akkor még nem sejtették, hogy hiába a gondos csomagolás, és a 20 perces séta a hegyre fástul, tábortűz bizony nem lesz, mert tilalom van. Így aztán forralt bor se volt, csak langyos tea.

Itt már bátrabban használtam a gépet is, de a hidegtől mindig beragadtak a színek, így lett néhány furcsa kép.

A hegyről lefele is vasutaztunk, itt meg azért nem fotóztam, mert egy Salgótarján típusú fűtött vaskályhára voltam rátapadva. 

Eközben Dóri, Boldi és Áron a fűtött lakásban múlatták az időt, mert kirándulni igazán csak én szeretek. Na meg Bercus. 

Elvagyunk

Hétvégén feloldódik a hétközbeni elektronikai kütyü-tilalom, és a Háromgyerek átszellemülten nyomogatja-bámulja a laptopot, DVD-t, x-boxt, iPad-et... Amolyan módosult tudatállapotban ülnek egymás mellett, s bevallom az első fél órányi nyugit élvezem, de utána igyekszem elejét venni a zombisodásnak, és lekapcsolni szájbergyermekeimet az anyagról. Így történt ez ma is:

- Gyertek fiúk, inkább olvasok nektek ebből a könyvből!
-Nem kell anya, én nagyon meg vagyok elégedve ezzel a nyugalommal! - felelte Áron.

Begolyózva

Bercussal játszóházas zsúrban jártunk. Nem az én műfajom, de a gyerekek élvezik. Berci hajlamos "feloldódni" a nagy terekben, a rengeteg új ingert is nehezen kezeli, ilyenkor turbó fokozatba kapcsol, és szélvészként próbálja behabzsolni azt, ami körülveszi. Elfáradtunk, mindketten.   

Az első miniröpi

Boldi tavaly óta a foci mellett hetente kétszer röpizni is jár. Miután nyáron már nagyobbak között is elpötyögött, még jobban megjött a kedve az egészhez, ezért boldog izgalomban várta élete első röpis versenyét.

Itt a miniröplabda szabályai szerint játszottak, ami azt jelenti, hogy a jelentősen lecsökkentett pályán, alacsonyabb háló mellett egyszerre ketten játszanak. A meccs 25 pontig tart, de a pontok 90 %-a szerverontásból vagy sikertelen szervafogadásból áll. Magyarul, aki át tud szerválni, az nyer.

Boldiék némi meglepetésre az öt csapat közül másodikak lettek, és végig nagyon élvezték a bulit. Íme az utolsó pont: