PBJ

Szombaton Pilisborosjenőn jártunk Szonjánál és Gyurinál egy nagyszabású kerti sütögetésen. Gyuri mindent bedobott, egy diszkoszon sütötte a húst, Szonja közben házi tárlatvezetést tartott a veteményesében, a gyerekek a gazmentes, angolok által is megirigyelhető gyepen hancúroztak, a madarak csicseregtek.... A ilyen bulik után Dóriban mindig felhorgad a vágy, hogy költözzünk ki az agglomerációba, és vegyünk ott egy házat. Én ilyenkor hümmögök és igyekszem csöndben lenni, mert az tuti, hogy a dobozokat nekem kell majd cipelni...
Dórinak a kilátás tetszik, nekem az állandó karbantartás jár a fejemben, Dóri a friss fűért rajong, meg a kertészkedésért, én meg csak az állandó fűnyírásra meg a turkafurkálásra tudok gondolni.
Jövő héten elutazunk a Almádiba, aztán Bogdányba, augusztus 20 előtt csak átutazóban leszünk Budapesten, remélem a nejem "zöldmérgezést" kap, és a nyár végén epekedve várja majd a kék buszt, közeli közérteket, színházat..., s ráébred arra, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon, a városi-zöldben, kertre nézve, 10 percre a sulitól.

V-A-K-Á-C-I-Ó

Az első pipálva,

 jöhet a második!

Tomi és Áron

 Boldi reggel 3 napos osztálykirándulásra indult, és mivel nagyon furcsa volt a "csak két gyerek a fedélzeten" életérzés, gyorsan áthívtuk magunkhoz Tomit, aki Áron egyik jóbarátja az oviban. Akusztikailag túltettek egy őrjöngő stadionon, no de lendület nélkül nem igazi a játék. 

Apák napja

Bár még az anyák napi kedvességekkel is adósok vagyunk, Árcsiék az óvódában gondoltak egy igazságosat, és ami jár az jár alapon, múlt pénteken apró hausgemachte meglepivel (parafadugóból farigcsált és festett kulcstartó) és egy összeollózott versrészlettel (Szabó T. Anna: Származás) lepték meg a szitakötők apjait, köztük VP-t is, aki végre megértette, hogy miért szipogunk mi anyák napján.

"Arcuk hasonló, mégis más.

Csupasz, szakállas vagy borostás.

De a szemük, olyan mint az enyém,

mert belőlük lettem én.

Édesapa, nagyapa,dédapa és ükapa,szépapa és ősapa,

papparappapappapa.

Ki tudja, hol?Hát bennem.

Ilyennek kellett lennem.

A sok Apa mind bennem él,

és belőlem így beszél:

Édesapa, nagyapa,dédapa és ükapa,szépapa és ősapa,

papparappapappapa.

Nyugi

Hétvégénk tervezetten a nagy büdös semmittevés jegyében telt. Péntek délután a beígért kánikula elől tetőtéri otthonunkból a telekre menekültünk, s mivel 35 fokot jósoltak, leginkább fürdőruhákból és rövidgatyákból állt a poggyászunk. Ehhez képest, bár péntek este fülledt meleg volt a Dunakanyarban, szombat hajnalra már nyoma sem volt a nyárnak, egész nap borús volt az ég, 10 percenként eredt el az eső, és bármilyen hihetetlen, sokszor fáztunk (míg 30 km-rel odébb olvadt Budapest).

Amikor éppen nem esett, a kertben molyoltunk, szigorúan nem mentünk sehova sétálni, se kirándulni, se játszótérre, se emberek közé, magunk voltunk, s élveztük minden percét.

A fiúk is imádják Bogdányt, Áron mikor megérkeztünk, elkezdte simogatni a ház falát, s kérdezgette:

-Szia ház. Nem fáztál, amíg nem voltunk itt az esőben, szélben? Nagyon szeretlek. 

VP 40 családilag

Egy hete családilag is megünnepeltük VP kerek évfordulóját, ráadásul Mária dédi is gyarapodott egy évvel, így őt is éljeneztük egész este! Nagyvadi gondoskodott Anyukája és Veje gasztro-kényeztetéséről, az én salátáim csak szolid kísérői voltak Nagyvadi flekkenizációjának. 

Még sok-sok ilyen boldog szülinapot mindkettőtöknek! 

VP 40 barátilag

Az Ünnepelt kérésére nem részletezném, még a sokk hatása alatt áll, pedig Judit néni nagyon igyekezett, és remek meglepi-bulit szervezett, köszönet érte. 

Pótlás

Van egy adag, Törökországban készült fénykép, ami kimaradt az első élménybeszámolókból, de annyira aranyosak rajtuk a gyerekek, hogy most pótlom, mert ezt biza látni kell:

Marci

Marci Boldi egyik osztálytársa, egy szintén háromfiúgyerekes család harmadik fia, felszabadult, mosolygós, eleven. Tegnap iskola után átjött hozzánk, játszottunk, gofriztunk, meséltünk a teraszon, végül ketten felül (Boldi és Marci), ketten alul (Áron és én) elosztásban elaludtunk az emeletes ágyon.  

Boldi-pótlék

Tegnap délután Boldit Benék vitték haza a suliból, s egy hirtelen ötletből kifolyólag Boldi a vendégségben maradt éjszakára is. Mondtuk Boldinak, hogy bármikor hazajöhet, s bár este 7kor még nem mondott 100%-os igent az éjszakai kimenőjére, végül maradt, és remekül érezte magát. Kata küldte a híreket, és rengeteget dicsérte Bobekot, hogy olyan mint egy arisztokrata, megköszöni a vacsit, beszélget a háziakkal, nem türelmetlen, kedves és .... Szó mi szó könnybe lábadtam...

Míg Boldi fantasztikusan abszolválta az első barátnál-alvós éjszakát, Áronnak nagyon hiányzott az alvótársa. Boldi emeleti kuckós szobája még mindig üresen áll (VP használja dolgozóként), Boldi és Áron hetek óta együtt alszanak az emeletes ágy tetején, huncutkodnak este a paplan alatt, beszélgetnek elalvás előtt. Áron többször mondta tegnap, hogy hiányzik neki Boldi, s mikor bementem hozzá, hogy betakarjam, ez a látvány fogadott:     

Zsúr-túra

A hétvégénk sűrűre sikeredett, 6 programunk volt 2 napra + VP tanított egy kicsit itthon, és bár nem vagyok egy ücsörgős alkat, bizony ami sok, az sok. Kihagytunk két délutáni alvást, reggeltől estig nyüzsögtünk itt-ott-amott, így vasárnap délutánra a gyerekek már kornyadoztak, mindenen sírva fakadtak, az utolsó programot le is mondtuk, ami nem megy, azt nem kell erőltetni alapon.

Szombat délelőtt Radóéknál gyűlt össze a Bolygó osztály Dávidhoz szívközeli csapata, ünnepeltünk, majd Boldit a zsúrban hagyva (most először hagytuk így egyedül) négyen kimentünk Pomázra, a szokásos évi mega-baráti egyveleges kerti megmozdulásra, ahol hála Joe-nak és Eszternek (+egy bográcsnak és fakanálnak), a borús idő ellenére is remekül éreztük magunkat. Olyan jó, mikor így együtt van a csapat, s minden évben egyre többen, idén a Csillagszemű Katával bővültünk (bár ez itt egy népmesei képzavar), hurrá!

A reggeli készülődésben és rohanásban otthon felejtettem a fényképezőgépet, viszont csomagoltam meleg ruhát dögivel, aminek jobban örültünk, mintha fagyoskodó emberekről születtek volna remek felvételek.

Délután 5, újból Budapest, VP és Mária dédi ünneplése családi körben, hajnalig.

Vasárnap reggel fényképezőgépünkkel felvértezve indultunk Barczáék réti-bulijába, ami életem egyik legjobb zsúrja volt. 4 gyerekük van, s minden évben egyszer összerántják a 4 gyerek összes barátját családostul, és pokrócokkal, szőnyegekkel, rengeteg játékkal... kivonulnak egy nagy rétre, ahol reggeltől estig heverésznek, játszanak, esznek-isznak az egybegyűltek. Mindig akad pár egyetemista is, akik egész nap terelgetik a kicsiket, vetélkedőket találnak ki... A gyerekeknek nem szabad ajándékot vinni, csak egy tálca sütit a közösbe, ami min. 60 család esetében elég tetemes hedonizálást jelent.

 Délután Beni szülinapját ünnepeltük a a Studio K Színházban, a Szamár a torony tetején c. darabot néztük meg, kétszer 45 percben. Legnagyobb meglepetésemre Árcsi végigülte az előadást, pedig szerintem nagyobb gyerekeknek való, gyönyörű bábokkal, remek színészekkel. A szellemi töltekezés után újabb torták következtek, majd utolsó programunk lemondásával kidőlés itthon.  

Tervek

Árcsi fürdés előtt újságolja Namunak hosszú távú terveit:
-Én majd feleségül fogom venni az anyukámat..., ha meghalt az apukám.

Újabb bók

Árcsi ma nem ment oviba, szabad napot kapott, és itthon maradt kipihenni a hétvégénket. Be is zsebeltem a nekem járó dicséretet:
-Anya, neked nagyon jó az eszed tokja!