hétfő, július 30
Veszprémben
Július 17-én visszamentünk még egy hétre a Balatonhoz, s mivel azon a héten nem minden nap dúlt a sunshine, megejtettünk egy veszprémi kiruccanást. A várat kellő távolságból, az alatta elterülő játszótérről vettük szemügyre, hiába, a háromgyerek és a kultúra nehezen összeegyeztethető.
Tűzön
Almádiból 2 hét után 4 napra átmentünk Bogdányba, ahol minden este a kertben főztük meg a vacsit, hol bográcsban, hol csak mogyoróvesszőre tűzve pirítottunk kenyeret, sütöttük meg a virslit. A végeredmény mindig ugyanaz, boldogan eszegető (egyébként semmit-nem-evő) gyerekek, füstszagú ruhákkal.
Túlélőgép
Egyre többet és kreatívabban legóznak a fiúk. Feladtam a "minden legyen szépen a dobozában" lehetetlen vállalkozásomat, és ömlesztem az elemeket, nem kérlelem őket, hogy minden figurának legyen meg a keze-lába.... Amióta zöld utat kapott a lego-káosz, a gyerekek sokkal nagyobb kedvvel és fantasztikus ötletekkel alkotnak, a minap pl. egy túlélőgépet, amolyan multifunkci-csodát, együtt, hosszasan. (Ilyenkor (is) sajnálom, hogy a fényképezőgépünk a végét járja, és nehezen fókuszál...)
vasárnap, július 29
Gálok Almádiban
Júliusban meglátogatott minket AnikóPetiMagdiMisi, és együtt Balcsiztunk egy hétvégényit. Szegény Misi lázongása vetett véget a bulinak, de az ember ne elégedetlenkedjen, örüljön a másfél napnak is.
szombat, július 28
Valami szívókás
Na ez mi? Hosszú szopókával bökdösött bele a virág kelyhébe, miközben a szőrős testét lebegtette sűrű szárnycsapásokkal.
Öröklődő hobbi
Almádiban, ha éppen nem volt strandidő, akkor horgászattal csaptuk agyon az időt. Vadi összeszerelt egy 3 méteres spiccbotot snecire (vett engedélyt is!) és aztán egy doboz csontival és etetőanyaggal vonultunk horgászni.
Annyira jó mulatság volt, hogy Áron is kedvet kapott hozzá, így neki is szerelt Vadi egy botot, és ő is fogdosta a halakat.
A legnagyobbat Boldi fogta, ezt itt:
Ez már nem sneci, hanem egy kárász (de ez nem biztos.) Reszkessetek, váraszói halacskák, mert jövünk!
A legnagyobbat Boldi fogta, ezt itt:
Ez már nem sneci, hanem egy kárász (de ez nem biztos.) Reszkessetek, váraszói halacskák, mert jövünk!
csütörtök, július 19
vasárnap, július 15
Nyári aranyköpetek
Árcsi a 40 fokokban is öntötte magából a "gyerekszáj-rovat" újabb gyöngyszemeit. Mivel a strandon a legtöbbször nincs az embernél papír-ceruza, a hőségben pedig kihagy az agy, utólag próbálok visszaemlékezni az elmúlt hét terméseire, bár nem könnyű a feladat:
"Anya, van amikor az igazság fáj, ugye?"
"Nagyon aranyos volt a Nagyvaditól, hogy megengedte apának, hogy elkérje a kezedet, és feleségül menjetek egymáshoz!"
"Loptatok csókot egymástól az esküvőn???"
Számomra a legbődületesebb megnyilvánulása, mikor a strandon épp a víz fele tartottunk, és Árcsi megkérdezte tőlem:
-Anya, nekünk van eszünk?
-Remélem van!
-De anya, ha túl sokáig nem kapsz oxigént, akkor eltemetlek!
"Anya, van amikor az igazság fáj, ugye?"
"Nagyon aranyos volt a Nagyvaditól, hogy megengedte apának, hogy elkérje a kezedet, és feleségül menjetek egymáshoz!"
"Loptatok csókot egymástól az esküvőn???"
Számomra a legbődületesebb megnyilvánulása, mikor a strandon épp a víz fele tartottunk, és Árcsi megkérdezte tőlem:
-Anya, nekünk van eszünk?
-Remélem van!
-De anya, ha túl sokáig nem kapsz oxigént, akkor eltemetlek!
